Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
rőföt (67,38 cm), 3 rőf alkot 1 bányaölet (2,02 m), 7 öl pedig 1 bányakötelet (14,15 m). Ez már tényleges rendszer, az egyes tagok között meghatározott az összefüggés. Európa-szerte általános mértékrendszert alkotott természetesen az ujj, hüvelyk, tenyér, arasz, láb, rőf, lépés, öl, amelyeknél az emberi testrészek természetes összefüggése ad viszonyszámot, de különböző a konkrét nagyság. Lehetséges, hogy nálunk is dívott országos, szokásos rendszerként, esetleg nem valamennyi taggal, mint ez pl. a helyi rendszereknél tapasztalható. Bővíthetjük ezt a rendszer két, most megismert egységgel. Nem valószínű, hogy sajátos magyar mérték, inkább a külföldi mértéktörténeti kutatás hiányosságának következménye, hogy csak hazulról ismerj ük. Az egyik a hüvelykes tenyér, kb. 9—11 cm, az arasz és a tenyér közé sorol. A másik az előarasz kisarasz -, kb. 18—20 cm, szintén az arasz és a tenyér közé sorol. Mindkét mérték bizonyítja a pontosabb mérés igényét, s a kielégítő leleményességet. Nem a mért egységek törtrészeivel, hanem természetesen adódó módszerrel mértek. A tenyérhez hozzátették a hüvelyket, illetve: a hüvelykhez nem az utolsó, vagyis a kisujjat, hanem az első (elő), a mutatóujját viszonyították. Az általános európai mértékrendszerekhez sorolhatnánk még a rudat és a kötelet, de hazánkban nem volt közöttük rendszert alkotó összefüggés. A hivatalosnak nevezhető mérőkötél azonban esetenként mértékegység és rendszertag is volt, amennyiben a királyi ölnek alkalmanként meghatározott többszöröse, leginkább 12 vagy 24 királyi öl, s így kapcsolatot teremt a királyi földmérték-rendszerhez is. A királyi hosszmérték-rendszer 9 egysége a mértékek mivoltában, nevében természetesen az általános európai és hazai gyakorlatnak megfelelő, de az egységeknek egymáshoz való viszonya és a konkrét nagysága már sajátos (ld. még 2.24.2). Első tagja természetesen az ujj (1,9 cm), l'/3 ujj ad 1 hüvelyket (2,6 cm), 4 ujjból lesz 1 tenyér (7,8 cm), 10 ujj ad 1 araszt (19,54 cm), 4 tenyér alkot 1 lábat (31,26), 2 láb az 1 rőf (65,52 cm), 3 láb az 1 lépés (93,78 cm), 6 lábból lesz 1 kettőslépés (1,87 m), 10 lépés pedig 1 öl (3,12 m). A viszonyszámok tanúsága szerint e mértékrendszer kevert számrendszerű. Ebből azonban nehéz bármire is következtetni, mert a külföldi mértékrendszerek is kevert számrendűek. Pl. a hatos számrendszerűnek tűnő bécsi rendszer is megtörik éppen a legfrekventáltabb mértéknél, a rőfnél. Ami pedig a tört viszonyszámokat illeti, a külföldieknél is hasonló a helyzet: szintén kevertek. Arról van szó ugyanis, hogy nem mindegyik mértéknek állapították meg minden mértékhez való viszonyát, és fordítva. Illetve: a számolásra alkalmatlan törtű egységek viszonyszámait egyszerűen nem használták. A nem egészen pontos viszonyszámokat hasonlóan. Ez természetes következménye a kor számtani műveltségének, illetve gyakorlati számítástechnikájának. Hogy a rendszer egészét, az összes viszonyszámokkal együtt annak idején írásban nem rögzítették, azt szintén a korviszonyok magyarázzák. E hiány viszont nem jelenti azt, hogy az összefüggéseket nem ismerték, a viszonyszámokat nem alkalmazták. A külföldi mértékrendszereknél is hasonló a helyzet. Táblázatokat inkább az utókor készít. Egyéb vonatkozásokban (táblázatban is) ld. még a 2.21.1 és 2.24.2 fejezetrészeket.
