Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
posztószámadásokban — amikor a vég hosszát is megadták — 1 vég kék karasia 22 1 ¡3, 30 sing, 1 vég vörös posztó — 8 esetben — 29 sing volt. 627 De most sem tudjuk, milyen singről, illetve rőfről van szó. Az előbbi tájékoztató adattal számolva egy-egy vég: 14,63—18,85-19,50 m. 1557-ben több szerencsénk van, mert megírták, milyen a rőf:,JBg Veg meg zunö londys kiben uagion bechy reff 37,... Eg Veg mak zun purpian kiben uagion bechy reff 47". 628 Ez esetben tényleges adatot közölhetünk, mert tudjuk, hogy 1 bécsi posztórőf 77,53 cm volt (ld. 3.30). Tehát a londisból 1 vég 28,68 m, a purpiánból pedig 36,43 m. Az első magyar nyelvű számtankönyvünk, az 1577. évi debreceni Aritmética ismeretlen szerzője szerint 1 vég= 24 sing, 629 vagyis rőf. Az előbbi átlaggal ez 15,60 m. Erdélyi szerint Tihanyvár 1585—89. évi számadásai alapján 1 vég karasia 25 „ref vagy sing". 6 3 0 Ismét csak az említett átlaggal számolva: 16,25 m lenne 1 vég. Az 1591. évi kolozsvári Aritmética szerint — melynek ismeretlen szerzője a korábbi, az 1577. évi debreceni kiadást bővítette és átdolgozta, de azokból egyes részeket változatlanul is átvett — „veghi tart 24 singet", 631 tehát az előbbi viszonyszámot közli, a tájékoztató adat is ugyanaz lehet. Ha mostan a felsorolt adatokat áttekintjük annak érdekében, hogy a vég szélességéről és hosszúságáról általánosan tájékozódjunk, kissé egyenetlen a kép. A szélességre csak egy adatunk van: eszerint 1 Vs rőf, vagyis kb. 78 cm. Nyilván még sokféle volt. A hosszúságra több az adat, de igen eltérőek, még egyazon textíliánál is (pl. a karasia 22 l /2, 25, 30, a purpián 24^2, 47 rőf). Valamennyi adatot figyelembe véve a számtani átlag 1 végre az ismeretlen rőföknél 27, a bécsit is számítva 31 rőf, vagyis egyrészt 18 m, másrészt 21 m.
