Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
szám szerint 1 rőf = */a öl. A másik adat Zaberdius Boldizsár Nádasdy Tamáshoz intézett 1551. évi jelentéséből való, s az ottani adatok átszámítása szintén ezt eredményezi: 1 rőf = 1 lz öl. Ez a két helyileg jelentősen különböző (és időben is eltérő) ^3 ölös nagyságegyezés az, ami elgondolkoztató. Ebben az esetben szokásos ölről lehetne szó, ami kb. 1,8 m nagyságú (ld. 3.29.2), következőleg a szokásos rőf kb. 60 cm lenne. Lehetséges, hogy ide tartozik az említett 1583. évi ácssing, de az viszont 4 araszos, vagyis az arasz ebben az esetben 15 cm lenne, és ez a nagyság e mértékegységnek nagyon kicsi. De azt is figyelembe kell venni, hogy a bécsi rőfnek nem volt arasz mértékegysége, a királyi rendszerben pedig a rőf 3 l js arasz nagyságú (ld. előbb). 3.30.3 A helyi rőfókie — a mértékegység közkeletűségéből következőleg - viszonylag sok, természetesen eltérő nagyságrendű adatunk van. És nem csupán annyit tudunk meg - mint a legtöbb mértékegységnél -, hogy voltak helyiek, hanem némelyiknek nevét, sőt, nagyságát is megismerhetjük. A besztercebányai rőf első említését II. Ulászló 1490. évi okleveléből ismerjük: a város kérelmére elrendeli, hogy vásárain „nulla aha ulna [etc. mérték], quam quibus civitatis nostra utitur et ab antiquam usus est" használhatnak. 4 3 9 1564-ben e rőf vas-etalonját is őrizték a városban, és a hitelesítéshez rajzoló vasat is. 440 Az 1582. évi statútum pedig az idegen kereskedőknek megtiltja a rőf (Ellen) szerinti, vagyis kicsinybeni kereskedelmet 4 41 A brassói ró/Mátyás 1489. évi oklevelében szerepel; ezzel elrendeli, hogy Erdélyben a szász és a brassói mértékeket, köztük a rőföt (ulnas . . . sedes Saxionicales ac Brassoviensis) használják. 442 A budai rőf először a margitszigeti ferencesek 1288. évi oklevelében fordul elő: „brachia usualia sive ulnas de monte Budensis", de földmérésnél, mint a canna (kőművesöl, ld. 3.29.5) meghatározója 443 Másodszor Zsigmond 1405. évi törvényében fordul elő, mikor is megpróbálkozott a budai mértékek általánosításával (ld. 2.41).Az l.decretum 1. articulusa 1—3. §-a, és a 2. decretum 6. articulusa mondja ki: „intra ambitu regni. . . ulna .. . mensuratur secundum civitatis... Budensis", illetve „ulna Budensis serventur per totum regnum". 444 Harmadik adatunk azt bizonyítja, hogy a budai rőföt nemcsak a kereskedelemben alkalmazták, hanem a földmérésnél is, és egyúttal ismét példa a terminológiai nehézségekre. A Szekszárdi konvent 1414. évi, Zsigmondnak küldött divisionális jelentésében a kötéllel mért távolság egyszer 860, másodszor 1070 „ulnas civitatis Budensis". 445 Kérdés lehet, hogy az ulna ez esetben rőf vagy öl, 500—600 vagy 2500—3200 méter (ld. később) távolságról van-e szó? A kérdésre szerencsénkre könnyen válaszolhatunk, mert a Duna szélességét mérték meg Pentele alatt és felett, s azt nemcsak térképpel igazolhatjuk, 4 4 6 hanem a logika is bizonyítja, hogy a Duna azon a helyen még a középkorban sem lehetett 2000—3000 méter széles. Ez az ulna tehát rőf. Ehhez kapcsolódva meg kell említeni egy másik adatot, ahol a budai ulna szintén kétséges lehet. A Veszprémi káptalan 1429. évi, nádori ítéletre tett statucionális oklevelében, t.k. Teleki és Szólád, illetve Septer között 20 „iugera usualia"-t határol-
