Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
hüvelyk, 1 bányaláb = 1 bécsi láb + 9 bécsi vonal + 6 bécsi pont, 1 bányahüvelyk = 1 bécsi hüvelyk + 9 bécsi pont. 3 6 3 Az adatokat egészítsük ki Jurievich József, a zágrábi akadémia, majd a pesti egyetem bányajog professzora 1832. évi adataival. Külön fejezetben foglalkozik a bányamértékekkel, valószínűleg külön is taníthatta. Az akna és a tárna mértékét az akkor még érvényes Miksa-féle 1573. évi bányarendtartás szerint közli. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy 1 bányakötél (funiculus montanisticus, Berg-Schnur) = 7 bányaöl (orgya montana), 1 bányaöl == 6 selmeci láb (pes Schemnic), 1 selmeci láb pedig úgy aránylik a bécsi lábhoz, mint 1494 aránylik az 1401-hez. 364 A felsorolt adatok segítségével megállapíthatjuk a mérték viszonyszámait, és kiszámíthatjuk metrikus nagyságukat is. Az utóbbiból azonban három adatunk is lesz, mert a bécsi mértékhez 3 viszonyszámunk van, s az eredmény nem egyezik. A hüvelyk, a láb, a rőf adatait az egyes mértékeknél adom (ld. 3.23, 3.25, 3.30), itt csak az ölét közlöm. 1 Bányaöl (selmeci, alsó-magyarországi öl) = 72 selmeci hüvelyk = 6 selmeci láb = = 3 selmeci rőf = 2,01507 vagy 2,017723 vagy 2,021595 m, valószínűleg az utóbbi a helyes, a továbbiakban ezt használom. Noback szerint — kelet és forrás nélkül — a bányaöl egyenlő 3 selmeci rőffel, bécsi mértékben közölt adatát 365 átszámítva 2,02407 m. Ereky is - szintén kelet és forrás nélkül 3 selmeci rőf, illetve 2,023 m nagyságúnak mondja. 366 Bendefy — hivatkozás nélkül — szintén. 367 Ez a 2,02 m-es nagyság a későbbi porosz, rajnai és szász bányaölek nagyságát (2,01-2,09 m) közelíti. 368 A XVI. századból azonban van adatunk egy másik, az Erdélyben használt bányaölről, amelyiknek esetleg nagybányai vagy felsőbányai lehetne jelzője. Ennek a budai rőfnél tárgyalandó (ld. 3.30.3) 1535. évi bányarendtartás a forrása, melyet Nagybánya és Felsőbánya számára adtak ki. Egyébként ez az a rendelkezés, melyet Wenzel 369 és Szmink 370 említ. A 20. articulusa így intézkedett: „die perglacher, anch welcher man perkwerk vermisst und vordinget soll werden, soll habén hinfürt drey ofner eln". 371 Mivel pedig a budai rőf nagyságát ismerjük (ld. 3.30.3), megállapíthatjuk a metrikus nagyságot is. 1 erdélyi (nagybányai) bányaöl = 3 budai rőf = 1,75209 m. Ez a nagyság az angol lachter (1,829 m) és az osztrák Berglachter (l,897m) nagyságát közelíti, de valamivel alatta marad az átlagos Lachter (1,9 m) nagyságnak, 3 7 2 illetve pontosan akkora, mint a bajor 6 lábas közönséges öl (1,7512 m), illetve a hannoveri közönséges öl (1,752 m), és közelíti a frankfurti közönséges öl (1,7 m) nagyságát. 373 Nincs tudomásunk arról, hogy ez a mérték országosan elterjedt volna, és hogy tartósan tovább élt. A vonatkozó bányászati irodalom ilyen vonatkozásban nem említi. Helyi mértékké alakulhatott esetleg át. Érthető, mivel Nagybánya és Felsőbánya később nem játszott olyan fontos szerepet bányászatunkban, mint Selmecbánya és társai. A két bányaöl közötti jelentős különbségnek (02695 m) több oka lehet. Az alapok
