Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

— kicserélte minisztereinek kétharmadát. A második világháború kitörésekor megtagadta, illetve sikerrel hárította el a német hadsereg átvonulását a lengyel hadszíntérre, az olasz semlegességre támaszkodva a „fegyveres semlegesség" álláspontjára helyezkedett, befogadta és támogatta a lengyel menekülteket. Jugoszláviával örökbarátsági szerződést kötött; a német hadsereg átvonulásának hajnalán öngyilkos lett, amikor Hitler éppen Jugoszláviával szemben követelt tőle katonai együttműködést. Az 1941. április 3-án hajnalban meghalt Teleki utódaként még aznap megalakította az új kormányt külügyminisztere, Bárdossy László. Azonnali kinevezését — a fenyegető helyzetben - külpolitikánk változatlanságának deklarálása kívánta meg. Ennek értelmében a Teleki-kormány tagjai kivétel nélkül megtartották tárcájukat az új kormányban is. A kormánynak egyetlen új tagja sem volt, mert a külügyminisztériumot továbbra is az új miniszterelnök vezette végleges jelleggel. Bárdossy miniszterelnöksége kezdetén szerkesztette és ellenjegyezte az 1941. április 10-i kormányzói kiáltványt, amely a magyarlakta délvidéki területek megszállását elsősorban azzal a téves közjogi megállapítással kísérelte meg alátámasztani, hogy „Jugoszlávia törvényes államfőjét elmozdították".* A hozzám intézett részletes válaszlevelében elismerte, hogy ezzel a helyt nem álló megállapítással „a közérthetőség javára kívánt engedményt tenni a szabatosság rovására". 1941. június 27-én nyilvánvaló alkotmánysértéssel állapította meg — az országgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül - a hadiállapot bekövetkezését a Szovjetunióval, majd év végén az Egyesült Államokkal. Bárdossy 1942. március 7-i felmentését, ugyanabban a közleményben KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter egyidejű megbízatását a miniszterelnöki és külügyminiszteri teendők ideiglenes ellátásával (ezt nevének megemlítése nélkül), Kállay Miklós március 9-i miniszterelnöki kinevezését s a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével való megbízatását csak 3 nap késéssel tették közzé. (A felmentését követő napon megjelent napilapok még a miniszterelnök gyengélkedéséről számoltak be.) Az előző kormány minden tagja megtartotta tárcáját az új kormányban, melyet 2 új tárca nélküli miniszterrel egészítettek ki a jobboldalinak számító Antal István és Lukács Béla személyében. Kállay kinevezése a kizárólagos német orientáció feladását és a nyugati hatalmakkal való kapcsolatok felvételét célozta. Ennek érdekében folytatta ún. hintapolitikáját, amely végül is az ország megszállására vezetett 1944. március 19-én. Bár a kormány felmentése csak március 22-én történt, Kállay miniszterelnök már 19-én a török követségen keresett menedéket, Keresztes-Fischer belügyminiszter pedig azóta a Gestapo foglya volt. Az ország német megszállása után Sztójay Döme altábornagy, addigi berlini magyar követ kapott miniszterelnöki kinevezést német kezdeményezésre és jóváhagyással; Horthy mondatta le, amikor személye útjában állott különbeké-kísérleteinek. A Kállay-kormány tagjai közül mindössze kettő maradt hivatalában: a Darányitól Szálasiig minden kormányt kiszolgáló németbérenc Reményi-Schneller pénzügyminiszter és a csak pár hónapja hivatalban levő honvédelmi miniszter, Csatay vezér*Pesti Hírlap, 1941. április 11.