Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)
I. KORMÁNYOK
felelően benyújtotta Horthynak kormányzóvá választása napján, aki azt még aznap, március 1-én el is fogadta, végleges felmentése azonban csak 15-én történt meg, az új kormány kinevezésekor. Kormányának 13 tagja közül vele együtt tízen tagjai voltak a Friedrich-kormánynak, közülük Friedrich az új kormányban hadügyminiszter lett. Belépett a kormányba a szociáldemokrata párt képviseletében Peyer Károly, aki azonban ahg 2 hónap múlva ki is lépett; mint kisgazdaminiszter Szabó István (sokorópátkai): továbbá igazságügyminiszterként a demokrata párti Bárczy István, volt budapesti polgármester. A Horthy által kinevezett első kormány megalakítására SimonyiSemadam Sándor nemzetgyűlési első alelnök kapott megbízatást. Megtartotta az előző kormány 6 tagját, a belügyminisztériumot és a külügyminisztériumot egy hónapig ő maga vezette, azután Dömötör Mihály, illetve Teleki Pál gróf vette át a tárcák vezetését. Szürke kabinetjének egyetlen kiemelkedő tagja Teleki Pál külügyminiszter volt, aki utána alakított kormányt. 1920. július 7—14. Bethlen István gróf volt eredetileg miniszterelnökké dezignálva, miniszteri listáját azonban riem fogadta el az időközben közreműködésével megalakult egységes kormányzópárt. Ezután Teleki Pál kapott megbízást kormányalakításra, aki ennek 1920. július 19-én eleget is tett. Megtartotta tárcáját — némi változtatással — az előző kormány 8 tagja, új miniszter került a honvédelmi és az igazságügyi, valamint a közélelmezési tárca élére, az utóbbira Vass József személyében. A külügyminisztériumot a miniszterelnök vezette, két megszakítással, amikor Csáky Imre gróf és Gratz Gusztáv volt a miniszter. Teleki első kormánya fellépett a különítmények garázdálkodása ellen; a miniszterelnök a trianoni béke becikkelyezésekor vád alá helyezési indítványt tett önmaga ellen, amit a nemzetgyűlés mellőzött; ratifikálása után pedig lemondott, amit a kormányzó nem fogadott el. 1921. február 3-án a kormánypárt értekezletén leszavazták, de másnap a nemzetgyűlésben többséget kapott, mire harminchetedmagával még aznap kilépett a kormánypártból. Az első királylátogatás után közzétette a király kiáltványát és lemondott. Ezzel kapcsolatban Gratz külügyminiszter már 2 nappal korábban kivált a kormányból. Teleki lemondása után ismét Bethlen István gróf kapott megbízást kormányalakításra, amit még aznap teljesített. Tíz évet meghaladó időn át volt kormányon, Tisza Kálmán után a leghosszabb ideig a magyar parlamentarizmus történetében. 3 ízben alakította át kormányát, melynek vele együtt 10 év alatt kereken 30 tagja volt. Titkos megállapodást kötött a szociáldemokrata párttal (1921. december), belépett a kisgazdapártba (1922. február), és erre építve létrehozta a komoly parlamenti többségének állandóságát biztosító ún. egységes pártot. Kormányzásához fűződik a frankhamisítás világraszóló botránya (1925—1926) és a fasiszta Olaszországgal kötött barátsági szerződés (1927). Több mint 10 éven keresztül átvészelte a legnagyobb bel- és külpolitikai, valamint gazdasági válságokat, végül is az ún. bankzárlatra vezető világgazdasági válság idézte elő bukását. Kormányának utolsó külügyminisztere, Károlyi Gyula gróf alakította meg a következő kormányt a gazdasági válság mélypontján, Horthy személyes bizalmasaként, a
