Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)
I. KORMÁNYOK
a) ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS Az 1848. márciusi korszakalkotó alkotmányjogi reformok közül a két legfontosabb: a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló III. és ŰZ országgyűlési követek népképviselet alapján történő választásáról szóló V. törvénycikk. Az előbbi szabályozza a miniszteri felelősséget, az utóbbi a korábbi rendi képviseletről a népképviseletre történt áttérést. Ezzel Magyarország is elfogadta a parlamentarizmus elvét, bevezette a parlamenti kormányrendszert. Tárgyunk szempontjából ennek leginkább lényeges vonásai: a kormány nemcsak az államfőnek, hanem a népképviseleten alapuló és országgyűlésnek (később két ízben átmenetként nemzetgyűlésnek) nevezett parlamentnek is felelősséggel tartozik, mégpedig politikai és jogi felelősséggel. A politikai felelősség elvéből következik, hogy a kormánynak parlamenti többséggel, sőt lehetőleg szilárd többséggel kell rendelkeznie, ha el akarja kerülni, hogy a parlament (a kétkamarás rendszerű országgyűlésnél elsősorban a képviselőház) bizalmatlanságot szavazzon, akár kifejezetten, akár pedig oly módon, hogy a kormány javaslatát annak helyességére való tekintet nélkül elveti, vagy nem fogadja el a költségvetést, s ezzel lehetetlenné teszi a kormány további működését. A parlamenti többség biztosítása végett tehát a kormány a több pártból álló parlamentben általában a képviselőházi többség sorából kerül ki. Angliában például mindig a többségi párt vezetője kap kormányalakítási megbízást. A képviselőházi többséget alkothatja egy párt, az ún. kormánypárt, vagy több párt szövetkezése, az ún. koalíció. Rendkívüli körülmények között átmenetileg egyes parlamenten kívüli, ún. hivatalnokkormányok is fenn tudták tartani magukat, főként parlament nemlétében (így a Friedrich-féle megbízott hivatalnokkormány), vagy az uralkodó alkotmánysértő támogatásával (így a Fejérváry-kormány), vagy pedig úgy, hogy tagjai az általános vagy időközi választások során utólag szereztek képviselői mandátumot (így például a Bánffy-kormány egyes tagjai). Az első független felelős magyar minisztérium, a Batthyány-kormány kinevezése még a népképviseleti alapra való áttérés és a felelősség törvényhozási kimondása előtt történt, működéséhez azonban biztosítani tudta az új népképviseleti országgyűlés támogatását, élvezte annak bizalmát. Ugyanígy a Szemere-kormány. Az 1848—1849. évi országgyűlésen egyébként még nem alakult ki pártrendszer. A következő, 1861.,évi országgyűlésen két párt állott szemben egymással, az országgyűlés legfontosabb tárgya kérdésében elfoglalt álláspontjuk szerint megkülönböztetve:
