Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

tehát be kellett kerülnie. Hogy e szabály betartására milyen súlyt helyeztek, jellemző példa a harmadik Weker le -kormány 1917. augusztus 20-án történt kinevezése, amikor is egyetlen egy miniszter személyében sem történt változás, csak a miniszterelnökében. Az előző Esterházy-kormányt két nappal korábban gyökeresen átalakították, a 12 miniszter közül 6 ekkor került tárcája élére. Két nappal később az új kormányban azonban ezeket is újból kinevezték, illetve megerősítették hivatalukban, Ha nem a kormány mondott le, hanem csak valamelyik tagja és a miniszter lemondásának elfogadását nem követte egyidejűleg az utód kinevezése, rendszerint valamelyik minisztertársa, esetleg maga a miniszterelnök kapott megbízást a minisztérium ideiglenes vezetésére. Ha megbízatása végleges volt, ez a tárca betöltését jelentette; tehát a lemondott miniszter utóda valamelyik minisztertársa lett, korábbi tárcájának megtartásával. Mint kinevezett miniszter azonban mindig csak egy minisztériumot vezetett, az újonnan átvett minisztériumot pedig csak megbízás alapján. Gyakran kapott később miniszteri kinevezést erre a második tárcára, egyidejűleg azonban vagy felmentették korábbi tárcája vezetésétől, vagy pedig ez utóbbi vezetésére, esetleg csak ideiglenes vezetésére, kapott megbízást. Az 1848-tól 1945-ig terjedő csaknem egy évszázad alatt mindössze három esetet találunk arra — azt is az első négy évtizedből —, hogy a szakminiszter lemondásának elfogadása után ő maga kap megbízatást, hogy tárcájának ügyeit utódja kinevezéséig ideiglenesen tovább vezesse. így működött tovább Mészáros Lázár, mint ideiglenes hadügyminiszter 1849. április 16-tól május 5-ig, amikor is átadta tárcájának vezetését Klapka helyettes hadügyminiszternek, egy nappal korábban, mintsem hogy a már kinevezett Görgei hadügyminiszter átvette volna azt. A kiegyezés utáni időben pedig Széli Kálmán pénzügyminiszter működött tovább - a balkáni katonai kaland meghiúsítását célzó — lemondásának elfogadása után ideiglenes megbízatás alapján 1878. október 3-tól 11-ig, amikor is maga a miniszterelnök vette át a tárcát, szintén ideiglenesen további két hónapra. Ugyanígy Fabíny Teofil igazságügy-miniszter, 1889. március 22-től április 9-ig, Szilágyi Dezső kinevezéséig. Arra, hogy egy minisztérium vezetését olyan személyre bízták, aki nem volt tagja a kormánynak, több mint fél évszázad alatt egyetlen példát találunk; ez is rendkívüli körülmények között történt, amikor a miniszterelnökség ideiglenes vezetésével megbízott Friedrich István nyugalmazott hadügyi államtitkár ideiglenesen megbízott hivatalnokkormányát felváltó végleges Friedrich-kormány első két napján — 1919. augusztus 15-től 17-ig - Térfi Béla helyettes államtitkárt bízták meg a közélelmezési minisztérium ideiglenes vezetésével a tárca betöltéséig. A minisztérium vezetésének folyamatossága szempontjából közömbös, hogy valamely kormány tagja 1. miniszter volt-e időközi lemondás nélkül a felmentéséig; vagy hogy időközben akár ő, akár az egész kormány 2. lemondott, de lemondását nem fogadták el; 3. lemondott, lemondását el is fogadták, de annak közzétételével egyidejűleg kinevezték újból, illetve az addig viselt állásában megerősítették;