Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

mánya, mégis ily módon — mint közzététel nélkül kinevezett, de már esküt nem tett miniszterelnök - ténylegesen gyakorolta egy napig (pontosabban: 17 óráig) a miniszterelnöki jogkört. Károlyi tehát az ő utódja volt a miniszterelnöki székben. A Károlyikormány miniszterei a Wekerle-kormány tagjait követték hivatalukban, belügyminisztere pedig magát Wekerlét, mint belügyminisztert. Hogy a miniszterek működési idejének feltüntetésénél milyen jelentősége lehet akár csak egy napi tévedésnek is, szemléltetően világítja meg éppen Bárdossy miniszterelnöki kinevezése és felmentése. Kinevezése például a Diplomáciai Lexikon és nyomában egyéb munkák szerint is 1941. április 4-én történt. Teleki halálának pontos ideje az április 3-ra virradó éjszaka, ami annak körülményei és következményei miatt meglehetősen közismert. Az akkori — diplomáciai szolgálatból alig két hónappal korábban kinevezett — külügyminiszter azonnali miniszterelnöki kinevezése éppen azoknak a kiszámíthatatlan következményeknek idejében való elhárítása végett vált szükségessé, amely következmények aligha lehettek volna elkerülhetők abban az esetben, ha a németek Teleki öngyilkosságát csakugyan velük szembeni demonstrációnak fogták volna fel, s a magyar külpolitika gyökeres fordulatától tarthattak volna. Bárdossy kinevezésének minden személyi és tárgyi magyarázatát, okát meghamisítja tehát a még aznap történt kinevezés időpontjaként a következő napnak a feltüntetése. Felmentése pedig oly hirtelen és olyan példátlan körülmények között történt 1942. március 7-én, hogy utódjának kinevezésére csak 2 nap múlva kerülhetett sor, addig pedig — egyedüli kivételként a magyar parlamentarizmus történetében — nem a lemondott, de jelenlevő és államfővé sem választott miniszterelnök kapott megbízást az ügyek további vitelére, hanem Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter; ő vette át ideiglenesen Bárdossy teljes ügykörét: tehát nemcsak a miniszterelnökit, hanem a külügyminiszterit is. Mindezzel pedig az utód — Kállay Miklós — március 9-i kinevezésével együtt bízták csak meg a belügyminisztert, nevének megnevezése nélkülW E körülmény ismeretének hiányában szerepel számos helyen miniszterelnökként és külügyminiszterként Bárdossy március 9-ig, sőt éppen a Diplomáciai Lexikon tünteti fel Kállay kinevezési napjaként is hibásan március 10-ét, előző napi kinevezésének a hivatalos lap délutáni rendkívüli kiadásában történt közzététele napját. Jogilag felmentése napjáig, 1944. március 22-ig volt hivatalban Kállay és kormánya, holott ő maga már 19-étől a török követség vendége, belügyminisztere pedig a Gestapo foglya volt. A közzététel időpontjának alapul vételénél jóval nagyobb, néha pár hetes, sőt hónapos eltérést eredményez az a még helytelenebb felfogás, amely a kormány, illetve a miniszter lemondását tekinti működése zárónapjának. Az államfő az esetek jelentékeny részében nem fogadta el a lemondást. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ilyen esetben a lemondást olybá kell'venni, mintha meg sem történt volna. A lemondás elfogadását is gyakran követte ugyanazon miniszterelnök újbóli kinevezése, illetve korábban viselt hivatalában történt megerősítése. Minthogy azonban a lemondás elfogadásakor kivétel nélkül megbízást kapott az ügyek további vitelére az új kormány kinevezéséig, ebben az esetben sem szakadt meg a kormány, illetőleg a miniszter működésének folyamatossága. Nincsen tehát sem alapja, sem értelme annak, hogy ilyen esetben a lemondás elfogadásának, az ügyek ideiglenes vitelének és az újbóli kinevezés-