Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

kartotékforma. Amennyiben rendszere eltér a levéltári anyagétól, kiviteli formája mindig a kartotékforma szokott lenni.

34 p) Katalógus A katalógus minden tekintetben a regesztával azonos levéltári segédlet. Az eddigi terminológiai gyakorlat egyes iratfajták esetében katalógusnak nevezte azt a műfajt, amit más iratfajtáknál regesztának mondott. Így pl. a térképekről, tervrajzokról készült regesztákat katalógusoknak hívják, nyilván a könyvtári katalógusok analógiájára. Vitatható, hogy vajon érdemes-e ezt a kifejezést levéltári terminológiánkban megtartani. Véleményem szerint nem. Beszéljünk térképek és tervrajzok esetében is inkább regesztákról, habár eleinte szokatlanul fog hangzani.

35 34 A regesztakészítésnek nagy levéltári irodalma van. Löher i. m. 362—375. 1. megkülönbözteti az oklevelekről és a kódexekről, hivatali könyvekről készülő regesztákat. Mindkettőhöz a kartotékformát javasolja. Az utóbbi regesztát katalógusnak is mondja. — Muller—Feith—Fruin szerint kivételes fontosságú levéltárrészekről kell regesztákat készíteni. Viszonylag kevés adatot kívánnak a regesztától: 1. kelet ideje (feloldottan és feloldatlanul), 2. kelet helye, 3. pecsétek felsorolása, 4. irat jellege, 5. irat anyaga, és természetesen a tartalom. I. m. 99—109. 1. — Casanova is részletesen foglalkozik a regesztával (regesto), ami mellett megkülönbözteti az ún. „sunto"-t. Az előbbi egységes, az utóbbi vegyes tartalmú iratokról készül. í. m. 266—273. 1. — Az angoloknál calendar a regeszta neVe. L. Jenkinson i. m. 130—131. 1. — A franciáknál az inventáriumok egyes fontosabb iratok regesztáit is közlik. — A csehszlovákoknál katalógus a neve az egyes iratokról készülő analitikus jellegű segédletnek, formája kartotékforma. Megkülönböztetik az oklevelek és a kéziratok katalógusát. Az aktákhoz (iratok a 18. századtól kezdve) katalógus helyett inkább különböző mutatókat készítenek. Az egyes katalógúsfajták adataira nézve 1. a már többször idézett fordítást: A levéltári módszertan kérdései. (Levéltári Híradó, 1955. 1—2. 156. skk. 11.) L. még Prazak J. cikkét az oklevelek leltározásának problematikájáról. (Archivni Casopis, 1954. 101— 109. 1.) — A lengyelek segédletéről oklevelekhez 1. Kaczmarczyk, K.— Karwasinska, J. — Wolff, A. cikkét. (Archeion, 1951. 139—177. 1.) — A románok szintén katalógusnak hívják a regesztát. L. bővebben Sacerdofeanu id. cikkeiben. — A németeknél és osztrákoknál kialakult regesztázásra nézve 1. Schieckel, H: Methoden, Probleme und Ergebnisse der Inventarisation der Urkunden des Sächsischen Landeshauptarchivs in Dresden. Forschungen aus mitteldeutschen Archiven. Berlin. 1953. 66—79. 1. Mikoletzky L. H.: Regesten, Regestentechnik. (Anzeiger der phil. — hist. Klasse der Ost. Akad. der Wissenschaften. 1950. 241. 1.) Novötny, A.: Regestieren diplomatischer Akten. (Bericht über den 2. öst. Historikertag in Linz. 1952. 41—43. 1.) — A magyar levéltári irodalom is behatóan foglalkozott a regesztakészítéssel. Borsa Iván: A középkori oklevelek regesztázása. (Levéltári Közlemények, 1946. 47—70. 1.) Alapvető tanulmány, gyakorlati példákkal. Maksay Ferenc—Paulinyi Oszkár: Irányelvek az Országos Levéltár újkori gyűjteményébe tartozó iratok regesztázásához. (Levéltári Híradó, 1951. 38—41. 1.) Szintén úttörő cikk. L. még Tir

scher Jolán megjegyzéseit az előbbi cikkhez. (Uo. 1952. 1. 61—62. 1.) 35 A térképkatalógusra nézve 1. Dávid Zoltán id. cikkét. (Levéltári Híradó, 1953. 2—4. 52—58. 1.) Az általa adott meghatározás — „A katalóguscédula tulajdonképpen darableltár, mégpedig részletes leíró leltár, amely egyrészt a térképen található külső ismertető jegyeket (cím, szerző, készítési év, lépték, méret) rögzíti, részint a térkép tartalmi elemeit tárja fel, négy szempontból vizsgálva meg a térkép forrásértékét, mégpedig a geográfia (hegy- és vízrajz), agrikultúra (mezőgazdaság), topográfia (helyrajz, általában az ember alkotásai a tájban), kartográfia (térképtan) szempontjából" — lényegében helyes, terminológiájában azonban nem mindenben fogadható el. —; A lengyelek a térképekről előbb kartotékformájú katalóguslapokat, majd ív- vagy