Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

nyújtanak, mint amennyit a jegyzéktől várunk, mert a terjedelmet lapvagy oldalszámban nem- tüntetik fel, részben többet adnak, mert a kort és az oklevélkibocsátót is meghatározzák. Ez a többlet azonban korántsem elegendő ahhoz, hogy e segédleteket lajstromoknak, illetve mutatóknak lehetne minősíteni. Ilyen esetben úgy gondolom, hogy nem külön nevet kell adni a kérdéses segédletnek, han*m annak a segédletnek a nevén nevezni, amelyhez műfajilag legközelebb áll. Ez pedig a kérdéses esetben inkább a jegyzék, mint a mutató. Az oklevélkibocsátó neve és az oklevél kelte nézetem szerint az oklevél címének, vagy címrészének tekinthető. A két segédlet tehát tulajdonképpen csak a címet vagy jelzetet tartalmazza, valamint a terjedelemre vonatkozólag közvetve a darabszámot. Azaz csak olyan adatokat, bár részben bővebben, részben szűkebben, amilyeneket a jegyzéktől várunk. Nevük tehát inkább jegyzék, mint mutató lehet. Véleményem szerint e két segédletnek még az oklevél címzettjét és fajtáját is meg kellene neveznie, így lennének az oklevélcímek teljessé, s a terjedelmet lap- vagy oldalszámban kellene megadnia. így válnának olyan jegyzékekké, amelyek nem elégszenek meg a numerikus jelzetekkel, hanem — bár ezt a jegyzékektől általában nem kívánjuk meg, s ezáltal már a lajstramok vagy mutatók felé közelednek — a tárgyra utaló címet is adnak az egyes okleveleknek. Rendszerük eltér a levéltári anyag rendszerétől, az egyik esetben időrendi, a másikban tárgyi (oklevélkibocsátók szerinti), rendszer. Kiviteli formájuk pedig mindkét esetben a kartotékforma. o) Regeszta A regeszta elsődleges célja a lajstromhoz és a mutatóhoz hasonlóan a tájékoztatás. Az előbbiektől elsősorban abban különbözik, hogy adatai nem szintetikus, hanem analitikus jellegűek. De eltér tőlük abban is, hogy több adatot tartalmaz, mint azok. Az analitikus jelleg az irat korára és terjedelmére vonatkozó adatoknál nem jelent különbséget a lajstrom és a mutató megfelelő adataival szemben. A címre vagy jelzetre vonatkozó adatnál sincs lényeges különbség. Hasznos, de nem feltétlen követelmény, ha a regeszta meghatározza az irat tárgyi utalást nyújtó címét abban az esetben, ha az iratnak ilyen címe nincsen. Hasznos azért, mert a tartalmi kivonat átolvasásától mentesíthet és gyors áttekintést biztosít az ilyen cím. Nem feltétlen követelmény azért, mert a tartalmi kivonat különben is megadja azt, amit a cím nyújtana. Az ilyen címnek az irat íróját, címzettjét, keltét és fajtáját kell meghatároznia. Az irat irattani jellegére vonatkozó adatnál az analitikus jelleg már nagyobb eltérést jelent a lajstrom és a mutató megfelelő adatától. A regeszta nem elégedhetik meg azzal, hogy meghatározza az irat fajtáját, továbbá azt, hogy eredeti-e, vagy másolat, s ha másolat, akkor mikori és milyen, valamint azt, hogy fogalmazvány-e, vagy tisztázat. Az iratnak