Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)
5. A levéltári segédletek fajai
Ez utóbbi eset elsősorban akkor fordul elő, amikor a lajstrom és a mutató közösen készül, s csak rendszerében tér el egymástól. 32 n) Mutató A mutató, mint levéltárd segédletfajta, egészen más valami, mint az egyes levéltári segédletfajtákhoz készített mutató. Az utóbbi az illető levéltári segédletekre épül, azokból veszi adatait. Az előbbi magát a levéltári anyagot veszi alapul, adatait abból meríti. Döntő különbség van a levéltári segédletek mutatói és a mutatók mint levéltári segédletfajták között a tekintetben is, hogy míg az előbbiek csak a levéltári segédletek egyes — rendszerint a címre és a tárgyra vonatkozó — adatait emelik ki, s adják ezeket az adatokat más — rendszerint betűrendes — rendszerben, mint a többi adatot, addig az utóbbiak nemcsak a címre és a tárgyra vonatkozó adatokat, hanem azokhoz kapcsoltan valamennyi egyéb adatot is a mutató rendszeriéül választott, s a levéltári anyag rendszerétől eltérő rendszer szerint csoportosítva nyújtják. És ez a levéltári anyag rendszerétől eltérő rendszer nem rendszerint a betűrendes rendszer, hanem gyakran lehet valamely más (tárgyi, területi, szervezettörténeti, időrendi stb.) rendszer is. 32 Bakács István C. Tihon-ra hivatkozva azt írja, hogy „a darabszerinti jegyzékeléstől, mutatózástól — gyűjteményeket kivéve — a levéltárosnak el kell tekintenie". (A családi levéltárakhoz készülő segédlet problematikája. Levéltári Híradó, 1956. 2—3. 9. 1.) E megállapításnak van alapja, ilyen mereven azonban nem tartom elfogadhatónak. Nézetem szerint nem a gyűjteménybeliség, hanem a fontosság határozza meg, hogy az egyes iratokhoz készüljenek-e levéltári segédletek. — Herzog József szerint a lajstromkönyvek az irat rövid tartalmi kivonatát, korát és jelzetét tüntetik fel, s a levéltári anyag tényleges rendszerét követik. (Magyar levéltári terminológia. Levéltári Közlemények, 1932. 9. 1.) — A szovjet levéltári gyakorlatban a lajstromoknak az őrzési egységekbe tartozó iratok leltára, az ún. belső leltár felel meg. Ennek adatai: 1. az irat írója, 2. száma, 3. kelte, 4. rövid tartalma (azaz tárgya), 5 lapszáma, 6. sajátosságai (állapota stb.). Egyes fontos iratokról (kimagasló személyek iratai, forradalmi mozgalmakra vonatkozó iratok, államokmányok, régi történelmi emlékek) külön nyilvántartást, illetve külön leltárkönyveket vezetnek a Szovjetunió levéltáraiban. Ezek adatai: 1. sorszám, 2. az irat típusa, 3. száma és kelte, 4. az író neve, 5. az irat tárgya, 6. a vonatkozó fond száma és címe, 7. a vonatkozó leltár száma, az őrzési egység száma, azon belül az irat lapszáma, 3. az irat állapota, 9. a nyilvántartásba vétel kelte. L. Mityajev i. m. 147. és 171—172. 1. —-A csehszlovákok az egyes iratról készülő lajstromot is leltárnak nevezik. Különbséget tesznek oklevelek (18. század előtti iratok), kéziratok és akták (iratok a 18. századtól kezdve) között. Az egyes ilyen leltárak adataira nézve 1. az Archivni Casopis 1954. évi 6—14. számában megjelent cikk magyar fordítását. (A levéltári módszertan kérdései. Levéltári Híradó, 1955. 1—2. 156. skk. 11.) — : A lengyelek „summariusz"-nak nevezik az egyes iratról készült levéltári segédletet, amely az irat keltét, tárgyát és jelzetét tünteti fel. L. Stebelski, Adam: Summariusz jako naukowa pomot ewidencyjna w archiwum. (A s. mint • tudományos nyilvántartási levéltári segédlet.) Archeion, 1955. 142—175. 1. — A románoknál levéltári leltár a lajstromszerű levéltári segédlet neve. L. Sacerdofeanu i. cikkeit. A jegyzék és a lajstrom közötti, a jegyzékhez közelebb álló műfaj náluk az ún. indice cronologic. — Soós Imre lajstroma a Heves megyei feudáliskori összeírásokról vegyes jellegű műfaj. Szintje olykor lemegy az egyes iratokig, olykor csak tárgyi egységekig terjed. Általában analitikus, de csak a tárgy és a kor tekintetében. Eeltűnő, hogy a terjedelmet teljesen figyelmen kívül hagyja. (Levéltári Híradó, 1955. 3—4. 246—271. 1.)
