Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)
5. A levéltári segédletek fajai
gendő, ha a benne foglalt legnagyobb levéltári egységnél vagy egységeknél tünteti fel. A raktári jelzetet elegendő, ha az állagoknál (vagy állagokra nem tagolódó fondoknál) és a legkisebb raktári egységeknél tünteti fel, úgy, ahogyan a raktári jegyzékkel kapcsolatban mondottuk. A levéltári jelzetet minden levéltári egységnél, valamint a legkisebb raktári egységeknél fel kell tüntetnie. Természetesen nem minden legkisebb raktári és tárgyi egységnél a teljes levéltári jelzetet, hanem lépcsőzetesen lefelé haladva minden levéltári és raktári egységnél csak a neki megfelelő levéltári jelzetrészt tüntetve fel. Arról, hogy a legkisebb raktári egységek levéltári jelzetét miként kell meghatározni, a raktári jegyzékkel kapcsolatban szólottunk. Az ott mondottak a repertóriumra is vonatkoznak. A legkisebb tárgyi egységek levéltári jelzetének a megállapításánál a repertóriumban — a konspektussal ellentétben — nem szükséges kiegészíteni vagy megváltoztatni azokat a levéltári jelzeteket, amelyek a tárgyra vonatkozó utalást nem tartalmaznak. A repertóriumban ugyanis — mint említettük — a tárgyról külön adat tájékoztat. A korra vonatkozó adatában a repertóriumnak meg kell adnia minden legkisebb tárgyi egység anyagának kezdő és záró időhatárát. Az anyagtól függ, hogy milyen időegységben (év, hó, nap stb.) adja meg az időhatárokat. A repertórium szintetikus jellegéből következik, hogy a korra vonatkozó adata a megadott időhatárokon belül az anyag esetleges hiányairól, mennyiségi megoszlásáról stb. nem ad felvilágosítást. Nem feltétlenül szükséges, de hasznos, ha a repertórium a maga egységeinél nagyobb levéltári egységek korát is feltünteti, "ugyancsak szintetikus módon, azaz csak az időhatárok jelzésével. Magától értetődik, hogy amennyiben egy nagyobb levéltári egységen belül a repertórium egységeinek a kora azonos, akkor a kort nem kell minden egységénél külön-külön feltüntetnie, hanem elég, ha az illető nagyobb levéltári egységnél adja meg. Ez a lehetőség természetesen nemcsak a korral kapcsolatos, hanem az egyéb adatokra — mint láttuk, a címre vagy jelzetre is — egyaránt vonatkozik, és — miként a levéltárismertetésről és az ismertetőleltárról szólva kifejtettük — valamennyi levéltári segédlet élhet vele. A tárgyra vonatkozó a repertórium adatai közül a legfontosabb. Elsősorban ez különbözteti meg a konspektustól, amelynek ilyen adata külön nincsen, csak a címre vagy jelzetre vonatkozó adatai nyújtanak tájékoztatást a tárgyról is. A címeket vagy jelzeteket a tárgy szempontjából a repertóriumnak is figyelembe kell vennie. Lehetséges ugyanis, hogy a cím a tárgyat tökéletesen kifejezi, s ilyenkor nem kell azt külön is megadnia. Ha ellenben a cím a tárgyat nem megfelelő módon határozza meg, akkor a repertórium nem elégedhetik meg vele, hanem a tárgyat a címen túlmenŐleg is fel kell tüntetnie. De mikor megfelelő a címbeli tárgymeghatározás és mikor nem? Hogyan kell a tárgyat a repertóriumnak megadnia? Azon túlmenőleg, hogy szintetikus módon, nehéz erre a kérdésre — az általánosság keretei között maradva — egyebet válaszolni. Részletekbe bocsátkozva annál többet lehetne mondani, de ez már nem ennek a tanulmánynak, hanem külön cikknek, vagy munkautasításnak lenne a feladata. E tanulmányban -— támaszkodva bizonyos mórtékben az Országos Levéltárban folyó repertórium-
