Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
V. A bányászat és a pénzellenőrzés, a bányászati hatáskör csökkenése
tatni. Csupán a sóbányászat és a sómonopólium ügyeit sikerült a Magyar Kamarának 1743-ban visszaszereznie.364 1. A királyi és a nemesi bányajog A Magyar Kamarának, az előbb ismertetett változások ellenére, mind a bányászattal, mind a pénzveréssel kapcsolatosan megmaradt bizonyos hatásköre. Továbbra is a Magyar Kamara foglalkozott a magánföldesúri bányászat ügyeivel, a magánvállalkozók bányáinak ellenőrzésével. Ezeknél ő gondoskodott a királyi jogok biztosításáról. Ebben a jogkörben megerősítették a Kamarát az említett 1561. évi rendelkezések is.365 Az Alsó-ausztriai Kamara csak az úgynevezett alsó-magyarországi kincstári bányakerület ellenőrzését látta el. Nem tartoztak alája a bányakerületen kívül, az ország megyéiben magánkézen lévő bányák, a földesúri bányák. Ezek ellenőrzését 1565-ben a bányászati főkamara-grófra akarták bízni. E terv azonban nem valósult meg.366 Helyette a Magyar Kamara látta el a magánbányák ellenőrzését, amint ezt a szepességi ezüst- és rézbányák vizsgálatával kapcsolatos intézkedések is jelzik. A Magyar Kamara 1566-ban Thorda Zsigmondot, a kamarai jövedelmek felső-magyarországi igazgatóját bízta meg a vizsgálati utasítás kidolgozásával.367 A bécsi udvar és a magyar nemesi rendek között a 16. században heves politikai viták keletkeztek a nemesi bányaszabadság értelmezése körül. A királyi hatalom csak a sóbányászat terén rendelkezett kizárólagos monopóliummal. Az ércbányászatnál a különféle nemesi kiváltságok és mentességek, továbbá a II. Ulászló alatt kiharcolt nemesi bányaszabadság erősen csökkentették a kincstári jövedelmeket. A földesurak nem szolgáltatták be a bányatizedet, az urbura-1, sőt II. Ulászló törvényeire hivatkozva azt is meggátolták, hogy a birtokaikon feltárt ércbányákat a Kamara lefoglalhassa. A bányajog megtárgyalását a bécsi udvar az előbbi okok miatt 1572-ben az országgyűlés elé vitte. Előzőleg azonban a Magyar Kamarától kért szakvéleményt a királyi és a magánbányászat jogi helyzetéről. A Magyar Kamara 1571. május 16-i jelentésében kifejtette, hogy a királyi bányajogra nézve igen előnyös az I. (Nagy) Lajos korából származó 1351. évi 13., továbbá az Mátyás király uralkodása alatt keletkezett 1486. évi 49. törvénycikk. Ezek ugyanis megengedték azt, hogy a földesurak birtokain található bányákat a király elfoglalja, ha az elfoglalt birtokok ellenében cserebirtokot biztosít. Ezzel szemben a II. Ulászló idején keletkezett 1492. évi 30. törvénycikk szerint a földesurak megtarthatták, és maguk művelhették ércbányáikat a királyi urbura beszolgáltatása ellenében. A nemesség erősen ragaszkodott az utóbbi törvényhez, és nem ismerte el a régebbieket. A Kamara szerint nagyon nehéz lett volna visszatérni az 1351. és 1486. évi törvényekhez. Ez csak országgyűlési döntéssel lett volna elérhető. A királyi jogok biztosítása érdekében azon364 Nagy I.: A Magyar Kamara i. m. 114. 365 1. a 361.. számú jegyzetnél idézett iratokat. 366 MNLOLE21 - b- 1565. július 18.-546- 112. 367 MNL OL E 15 - 1566. április 30. 94
