Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
levelet adott ki a Kamarának.344 Előfordult az is, hogy a félharmincad jövedelméből kamarai kiadásokra vettek kölcsön. Ezeket a kiadásokat a kamarai pénztárnak később meg kellett térítenie.345 A török uralom után a félharmincad beolvadt az egészbe. A Habsburg uralkodók ezt azzal indokolták, hogy a végvárak fenntartását a király magára vállalta, őt illeti az erre rendelt jövedelem is.346 A félharmincad így szintén „királyi” jövedelemmé vált, megszűnt „regnicolaris” jellege. A harmincadvám felemelését tehát - ha kissé bonyolult módon is - a központi hatalomnak gyakorlatilag a 17. század első felében sikerült elérnie. A rendeknek ugyanakkor sikerült biztosítaniuk azt, hogy a magyar harmin- cadjövedelemnek legalább felét biztosan a török elleni küzdelem céljára fordították, így fest tehát a bécsi udvar és a magyar rendek politikai csatározása a félharmincad kérdésének történetében. A Magyar Kamara talán legfontosabb feladatkörének, a harmincadigazgatásnak az áttekintése után megállapítható, hogy ennek a pénzügyigazgatási ágnak a fejlődésére vegyesen hatottak a 16. és 17. században a pozitív és negatív tényezők. A fejlődést a már említett három fő tényező befolyásolta: a Habsburg birodalomnak a pénzüggyel kapcsolatosan kezdeményezett központosító törekvése, a magyar rendek erőfeszítései a magyar pénzügyigazgatás függetlenítésére és a pénzügyeknek a Magyar Kamaránál való összpontosítására, valamint a török háborúk kényszerítő hatása a pénzügyek minél hathatósabb fejlesztésére, a jövedelmek növelésére. A birodalmi jellegű központosító törekvések, a magyaróvári, szlavóniai, pozsonyi harmincadcsoportoknak osztrák kamarai szervek alá való helyezése, illetve a nyugati harmincadhivatalok jövedelmeinek a lekötése nem volt szerencsés magyar szempontból. A magyar rendeknek igazuk volt akkor, amikor a harmincadosoknak a Magyar Kamara alá való visszahelyezését sürgették, mert a török elleni küzdelem célját jobban szolgálta, ha a harmincadjövedelmek a Magyar Kamaránál gyűltek össze. A nyugati harmincadok visszahelyezése 1630 után e rendi függetlenségi politika eredményeként a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetének, fejlődésének egyik fontos vívmánya. A magyar fejlődés speciális voltára utal, hogy ezt a vívmányt nem a királyi udvartól kiinduló centralizációs törekvés, hanem az ország viszonylagos önállóságával összekapcsolódó rendi függetlenségi politika harcolta ki. Viszont a nemesi vámmentességi kiváltságok megőrzésével, sőt kiterjesztésével kapcsolatos törekvések, a rendi ellenállás a vámtaksák növelésével szemben, kedvezőtlenül hatottak a pénzügyek fej344 MNLOLE21 -b- 1648. február 4. - 602 - 211. Akirályi rendelet megküldi másolatban Draskovics János gr. nádor felmentőlevelét az 1635-1642. évi adóról és a félharmincadról készült kamarai számadásokra vonatkozólag. Az ellenőrzést az országgyűlés helyett a nádor által kiküldött bizottság végezte el. Az 1646-1647. évi félharmincad- és adószámadásokra vonatkozó felmentőlevelet Pálffy Pál nádor, Széchényi György veszprémi püspök, Rohonczy István zalavári apát, Esterházy Dániel királyi tanácsos, Keresztúry László vicepalatinus aláírásával az 1649. december 16-án kelt királyi rendelet küldte le a Kamarához. MNL OL E 21 - a - 1649. december 16. Az 1662. évi 29. törvénycikk rendelkezése szerint a Kamara által összeállított félharmincadszámadásokat ellenőrző bizottság tagjai a következők voltak: a magyar kancellár, a győri püspök, az országbíró, főnemesek és nemesek. 345 MNL OL E 21 - b - 1646. július 12. - 602 - 15. A királyi rendelet szerint a „media" csak regnicolaris kiadásokra való. 346 MNL OL E 136 - d - 53 - 1715. Instructio tricesimalis. 2. pont. 90
