Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
Ebből adódott az a szabály, hogy a kereskedés céljára kivitt vagy behozott áruk után a nemeseknek is harmincadot kellett fizetniük.305 A bonyodalom abból adódott, hogy a nemesség másképp értelmezte a saját szükségletre való kivitelt, illetve behozatalt, mint a Kamarák. Bizonyos esetekben a nemes úgy vélte, hogy őt jogtalanul vámolták a megítélése szerint csak saját szükségletre kivitt, illetve behozott áru után. A harmincados viszont azt állapította meg, hogy a nemes személy a saját házi szükséglete címén olyan mennyiségű árut akart vámmentesen a határon átszállítani, amellyel kereskedni is lehetett. Az országgyűlési tárgyalások és végzések (törvények) közelebbi vizsgálata esetén az lehet a benyomásunk, hogy szabálytalanságok mindkét oldalon történtek. A har- mincadosok a 16. században (főleg annak első felében) valóban többször megsértették a nemesi harmincadmentességi kiváltságot, és a „pro usu domestico” behozott vagy kivitt áru után is szedtek harmincadvámot. A sérelem, ha ennek orvoslását a törvények kimondták, valóban létezett. A törvények viszont azzal a rendelkezéssel, hogy a kereskedésre szánt áruk után a nemes is harmincadköteles, s hogy a kincstárt tilos megrövidíteni, a királyi kincstár érdekeinek a megsértésére is utaltak.306 Valóban az lehetett a helyzet, hogy a harmincadszervezet a bevételek növelése céljából többször járt el a megengedettnél szigorúbban. Az is való, hogy voltak olyan nemesek, akik igyekeztek visszaélni a nemesi harmincadmentességgel. A Magyar Kamara jelentései természetesen inkább olyan esetekkel foglalkoznak, amikor a nemes személy visszaélt a kiváltsággal. A felvidéki nemesek például 1578-ban sót hoztak be Lengyelországból saját használatra, és a Szepesi Kamarának utána kellett néznie, nehogy ezzel a sóval kereskedjenek.307 A 16. század második felében új jelenséggel találkozunk. A nemesség a harmin- cadmentességet nemcsak a saját használatra kivitt vagy behozott árukra biztosítja magának, hanem kiharcolja olyan törvénycikkek meghozását, amelyek a mentességet kiterjesztik a nemesi majorságokban (allodium) előállított terményekre és tenyésztett állatokra is. Az indoklás onnan eredhetett, hogy a majorságok addig inkább a nemesi háztartás saját szükségletére, s nem piacra (kereskedésre) termeltek. így saját házi használatra kiszállítani valamit, vagy majorságban termelt cikkeket kivinni, a nemesség szerint azonos értelmű volt. A nemesi majorságokban tenyésztett állatokra vonatkozóan először az 1569. évi 17. törvénycikkely engedélyezte kivitelük esetén a harmincadmentességet.308 Az 1574. évi 305 1. Az 1498. évi 35. törvénycikk, az 1542. évi besztercebányai 46. törvénycikk, az 1543. évi 26. törvénycikk, az 1550. évi 66. törvénycikk. 306 Az 1548. évi 55. törvénycikk 2. paragrafusa például büntetés, elkobzás kiszabását rendelte el azokra, akik kereskedés céljából akartak árut harmincadmentesen behozni vagy kivinni, ugyanezt mondta ki az 1557. évi 16. törvénycikk is. Az 1553. évi 18. törvénycikk 7. paragrafusa pedig azt rendelte el, hogy a nemesek, amikor saját használatukra megbízottaikkal árut hozatnak be, nyílt levelet állítsanak ki a megbízottaik részére, akik ezt a harmincadosnak mutassák fel. Az 1559. évi 44. törvénycikk is hivatkozott arra, hogy egyesek jobbágyaiktól összevásárolt árukat akarnak „házi szükséglet” címén vámmentesen kiszállítani. 307 MNL OL E 15 - 1578. február 25. A turdossini harmincados a sóbehozatal ügyét jelentette a Kamarának. A neki szóló rendelet fogalmazványa. 308 MOE V. 203. 1569. augusztus—december országgyűlés. 80
