Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
A Balatontól a Mátrán át Zemplén megyéig húzódó végvári vonal kiépítésében egyházi birtokok játszották a legfontosabb szerepet. A veszprémi, váci, egri püspökség, esztergomi érsekség birtokai e védvonal mellett feküdtek. A török elleni harc szempontjából nem volt mellékes, hogy a nagy terjedelmű püspökségi birtokokon már előzőleg erősebb és nagyobb várak is kiépülhettek, s hogy e birtokkomplexumok alkalmasak voltak erősebb várak fenntartására. Talán ez is szerepet vitt abban, hogy a török terjeszkedés ezen a vonalon akadt meg. A királyi hatalomnak könnyebb dolga volt egyházi birtokok, várak átvétele esetében, hiszen kegyúri joga széles hatáskört biztosított neki az egyházi javadalmak felett. Az üresedésben lévő főpapi székek birtokaival, bevételeivel, amint tudjuk, a Kamarák rendelkeztek. Az egyház egyébként saját birtokainak védelme céljából is hozzájárult a püspökségi jövedelmek hadi célra való fordításához. Az egyházi birtokok, javadalmak felhasználásának módja a végvári rendszer kiépítésénél eléggé változatos volt. Az egyik változat esetén az egyházi birtokon fekvő vár a hozzá tartozó falvakkal együtt királyi vár lett, s királyi kapitányok működtek bennük. így volt ez Tihany és Veszprém esetében is. A tatárjárás után felépült tihanyi vár a bencés rend birtokába került. A mohácsi csata utáni zavaros időkben az apát először I. János király oldalára állott, tőle foglalta el a várat I. Ferdinánd részére Choron András 1527-ben, illetve végleg 1534-ben. Ettől kezdve a vár királyi vár volt a 17. század végéig. Az apátság birtokainak jövedelmét a vár fenntartására használták fel. A vár védelmét és a gazdálkodást a kapitány - 1585-től például Pisky István - irányította.153 A várőrség eltartásához nem voltak elegendőek az apátság birtokai, ezért 1552 után a veszprémi káptalan birtokaiból 15 falut a Magyar Kamara bérbe adott Takaró Mihály tihanyi kapitánynak. A vár részére ezen felül a Magyar Kamara egyházi tizedből származó terményt is juttatott.154 A várbirtokon folyó gazdálkodás jellemzésére majd később térünk ki. A veszprémi püspökség javait, mint említettük, a mohácsi vész után Szalaházy Tamás püspök familiárisa, Choron András igazgatta. Ő és a következő püspök, Kecsethy Márton erősítették meg a püspökség várait, köztük Veszprémet is.155 A török 1552-ben foglalta el a várost, 1566-ban Salm Eck gróf győri főkapitány foglalta vissza a tihanyiak segítségével. Ettől kezdve határozottabb a vár királyi jellege. A visszafoglalt vár kapitánya először Széchényi Mihály lett, 1567-ben Gyulaffy László, majd 1568-ban Túri Márton. A vár 1593-tól 1598 tavaszáig újból török kézre került, 1598-tól végvárként szerepel a török uralom végéig. A váruradalom természetesen a püspökség és káptalan birtokainak egy részéből tevődött össze. A veszprémi várhoz a püspökség birtokaiból 1615-ben például Kiüti, Alsóörs, Felsőörs, Csopak, Paloznak, Lovas, Szellős, Füred, Kádárta, Vászoly, Kisfalud és Pécsely tartozott.156 153 Erdélyi László: Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve. 1585-1589. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 12. (1905) 133—134. 154 Szántó /.: A végvári rendszer i.m. 20. Erdélyi L:. Pisky István i.m. 204-205. Lukcsics János: Veszprém város újkori története. In: Veszprém múltja és jelene. Veszprém, 1902. 36-37, 40. 155 Gyenis A.: A magyar püspökségek i. m. 89-90. 156 Lukcsics J.: Veszprém i.m. 35, 37-38, 42-43. Hárich János: A veszprémvölgyi apácakolostor birtokainak története 1526-1773. Pécs, 1928. 5. 48
