Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

III. A magyar kamara hatásköre

alatt voltak, a harmincadjövedelmek elzálogosítását pedig lehetőleg igyekeztek elkerülni. A harmincadokat, ha zálogban voltak, a határidő lejárta után rendszerint házi kezelésbe vették.

A 16. század első felében a Kamarának igen nehéz dolga volt, ha végre akarta hajtani az elzálogosított birtokok felülvizsgálatára, összeírására vonatkozó rendelkezéseket, vagyis az utasítások szellemében akart eljárni. Az I. Ferdinánd és I. János király párt- hivei közötti harcok és a török hadjáratok miatt, a belső biztonság gyengülése következtében a birtokjog nagyon elhomályosodott, várkapitányok foglalták le a szomszédos uradalmakat, bitorlók tették rá egyes javakra a kezüket.95 Csak a század második felében volt képes a Magyar és a Szepesi Kamara arra, hogy a zálogban lévő birtokokról, a rajtuk fekvő zálogösszegekről valamiképp tájékozódjék. Természetesen nemcsak a régi, hanem az új elzálogosításokról is számot kellett adni, hiszen állandóan folyt a háramlód, elkobzott birtokok további inscriptio-ja,96 sőt ilyen vonalon semmilyen javulás nem mutatkozott a század elején tapasztalt állapothoz képest.

Az elzálogosított birtokok átfogóbb számbavételére annak kapcsán került sor, hogy az országgyűlés az uralkodóval egyetértésben 1588-ban vizsgálóbizottságokat küldött ki az ország jövedelmeinek megállapítására, bevételi forrásainak összeírására. A bizottságok felhívták a Magyar (Pozsonyi) és a Szepesi (Kassai) Kamarát, hogy kimutatást készítsen az elzálogosított birtokokról s az elzálogosításból származó jövedelmekről.97 A két Kamara nehéz helyzetbe került e kimutatások elkészítésénél, mert ebben az időben a birtokok elzálogosítását, a zálogösszegek bevételezését már nem ők, hanem a Bécsi Udvari Kamara intézte. A zálogösszegek nem találhatók meg a kamarai pénztári számadásokban és pénztári kimutatásokban, s a zálogokmányok másolatát sem kapta meg megbízhatóan a Kamara. Az 1588. évi országgyűlési vizsgálatok után mégis sikerült tájékoztatásul bizonyos kimutatást készíteni a Pozsonyi és a Szepesi Kamara területén elzálogosított különféle birtokokról. A kimutatás szerint a királyi birtokokon abban az időpontban közel 1 millió forint záloghitel feküdt.98

Hasonló zálogösszeget tüntet fel ugyanabból az évből (1588) egy másik összeírás is, amely a Bécsi Udvari Számvevőségen akkor őrzött zálogokmányok alapján készült (, Summari Vertzaichniss der vüernembisten Herrschaften in Hungern Irer Majestät Pfandtverschreibungen bei der Hof-Puechalterei vorhanden sein”).99 A két végösszeg hasonlósága valószínűvé teszi, hogy az országgyűlés részére készült kimutatáshoz is a Bécsi Udvari Számvevőség okmányait használták fel.

A kamarai birtokokon fekvő zálogösszegek természetesen időről-időre változtak. A zálogszerződés lejártával a birtokot ki kellett váltani, vagy az elzálogosítást meg kellett hosszabbítani. Bizonyos, hogy az elzálogosítás akkori gyakorlatában milliós ösz95 Acsády Birtokviszonyok i. m. 60-61.

96 Az elzálogosítással kapcsolatos kölcsönökre: MNL OL E 15 - 1562. április 16., 1563. november 8., 1563. november 11. Még számos irat található ilyesmire az MNL OLE 15 és az MNL OL E 21 állagokban.

97 Acsády I.: Birtokviszonyok i. m. 63-64.

98 uo. 64-65. vö. MNL OL E 105 - 1. Ezt a kimutatást használta Acsády.

99 Magyarországi uradalmak összeírása 1588. Közli: Kloch János. In: Történelmi Tár 1894. 727-729. Az összeírás eredetije a gróf Harrach család bécsi levéltárában van.

34