Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
háramlóit nemesi birtokot minél előbb eladományozni. Ilyen esetben az új tulajdonos már saját maga pereskedett az oldalági rokonsággal, s a hosszú pereskedés elkerülése végett inkább kiegyezett velük. A bécsi udvar már korán rájött arra, hogy a háramlások esetében a rendes peres eljárás hátrányos a fiscus-ra nézve. Ezért már 1561-ben meghagyta a Magyar Kamarának, hogy a köznemesi birtokok háramlása esetében is - a főúri birtokokhoz hasonlóan - a rendkívüli, rövidített eljárást alkalmazza.63 Valószínűleg ez a rendelkezés volt a kiindulópontja a háramlott birtokok erőszakos kamarai lefoglalásának. A Magyar Kamara, amikor a rendek erősen szidalmazták a háramlott birtokok lefoglalása miatt, a továbbiakban is mindig az előbb ismertetett jogi érvekhez tért vissza, így történt ez a Bocskai-szabadságharccal kapcsolatosan is, amikor a magyar rendek a legerősebben léptek fel a törvénytelen birtokfoglalások ellen. A Magyar Kamara az udvarhoz küldött 1612. évi jelentésében újból kifejtette, hogy a hazai jogszabályok között nincs olyan, amely a főurak és nemesek magvaszakadt birtokainál a rövid peres eljárás lefolytatását lehetővé tenné. A főúri birtokok esetében segítségül lehet ugyan hívni a rendkívüli eljárást, de a vegyes, illetve a köznemesi birtokok esetében nincs ilyen módozat.64 A Magyar Kamara 1630-ban is készített javaslatot az országgyűlési királyi előterjesztés céljára, s ebben a javaslatban ismét hosszasan kitért a kincstárra háramló birtokok peres eljárásának a kérdésére. Elmarasztalta a magyar rendi alkotmányt, amely tüzetesen szabályozza a nemesek egymás közötti birtokpereit, ugyanakkor a fiscus követeléseire nézve igen hátrányos rendelkezéseket tartalmaz. A nemesnek - hangsúlyozta a Kamara - saját peres ügyében joga van arra, hogy a királytól rendkívüli eljárás engedélyezését kérje. A Kamara szerint a királyi kincstárnak is biztosítani kellene, hogy jogait necsak az országgyűlések alatti törvénykezési időszakokon, illetve a nyol- cados törvényszék rendes törvénykezési időszakain, hanem rendkívüli peres eljárással is érvényesíthesse.65 A peres eljárás egyszerűsítését azért is kívánta a Magyar Kamara, mert a háramlott birtokok sokszor valóban honvédelmi célra voltak szükségesek. így például mikor 1650-ben Móré István szendrői kapitány örökös nélkül halt meg, vagyonát a Magyar Kamara a szendrői vár rég esedékes megerősítésére javasolta fordítani.66 Az 1653. március 10-i királyi rendelet pedig úgy döntött, hogy ezentúl a háramlásokból, a birtokadományozásokból eredő minden jövedelmet a végek részére kell biztosítani.67 A kincstári birtokszerzésnek a háramlásnál eredményesebb és a nemesség számára veszélyesebb módja volt a birtokok elkobzása. A nemesi birtokok elkobzására rendszerint hűtlenség, lázadás, felségsértés miatt került sor, de hatalmaskodás, a törvények 63 ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1561. Juni 30. A Magyar Kamarához intézett rendelet fogalmazványa, amely a köznemesi birtokoknál is olyan eljárást szorgalmazott, mint a főúri birtokok háramlása esetében. Az aktában található királyi jogügyigazgatói vélemény még afiscus-ra hátrányos kettős eljárásra adott javaslatot. Ezt a Bécsi Udvari Kamara már akkor sem fogadta el. 64 MNL OL E 15 - 1612. december 5. - No. 21. 65 MNL OL E 15 - 1630. január 17. - No. 54. 66 MNL OL E 15 - 1650. február 10. - No. 3. 67 MNL OL E 21 - b - 1653. március 10. - 603 - 240-241. 27
