Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
zést az 1563. évi 9. törvénycikk iktatta törvénybe. Ennek alapján a rendek hozzájárultak ahhoz, hogy a király beszedhesse a kamarahasznát olyan években is, amikor nincs subsidium. Olyan években, amikor az országgyűlés adót (subsidium, dica) szavaz meg, a kamarahaszna régi szokás szerint az adóba „értessék bele”, s külön ne legyen igényelhető. Ezt a megállapodást megerősítette az 1566. évi 9. törvénycikk is. Az uralkodó és a rendek megegyezését tükröző előbb említett törvénycikkek alapján a bécsi udvar ezentúl rendszeresen igényelte a kamarahasznát azokban az esztendőkben, amikor nem szedtek subsidium-ot. így volt ez 1568-ban is, amikor az év júliusában lejárt az előző subsidium határideje, és a következő országgyűlésig, amely 1569-ben volt esedékes, csak a kamarahasznát lehetett kérni.552 A Magyar Kamara ekkor egy évre portánként 20 dénár behajtását javasolta.553 Bizonyos összeget valóban sikerült is összegyűjteni, amelyről a Kamara 1569-ben tett jelentést az udvarnak.554 A beszolgáltatás nem történt nehézségek nélkül. Az 1588. évben már három esztendeje nem szedtek sub- sidium-ot, amikor a megyékhez rendeleteket küldtek a kamarahaszna igénylése céljából. Az adó befizetését több megye megtagadta.555 A kamarahaszna beszedése 1589-ben újból esedékessé vált, mivel az 1588-ban megszavazott adó határideje 1589 februárjában lejárt.556 Egyes megyék újból vonakodtak fizetni.557 Az 1589—1592-ig terjedő időszakban egy kamarai kimutatás szerint a Magyar Kamara alá tartozó területen csak Trencsén, Zólyom, Árva, Turóc, Moson, Sopron megye, továbbá Szakolca és Trencsén városa fizetett összesen 1181 forintot kamarahaszna címén.558 Ez volt az utolsó eset, amikor a kamarahaszna külön behajtására került sor. Az 1593. évi 3. törvénycikk újból leszögezte, hogy a lucrum-ot az adóval együtt kell beszedni. Az országgyűlés akkor portánként 3 forint adót szavazott meg a kamarahasznával együtt.559 A 17. században a kamarahasznát mindig a subsidium-ba beleértve fizették. Külön behajtásra azért sem került sor, mert többnyire nem volt olyan országgyűlés, amelyen a rendek adót ne szavaztak volna meg.560 így a kamarahaszna valóban most már végleg beolvadt a subsidium vagy dica néven szedett hadiadóba. A Magyar Kamara utoljára 1682-ben tett említést a külön kamarahasznáról. Az 1681. évi soproni országgyűlés, amint ismeretes, óvást emelt az 1671—1680-ig terjedő abszolutisztikus jellegű kormányzat túlzott és törvénytelen adóztatása ellen, s a magyar végvári katonaság visszaállítását is követelte. E végvári katonaság ellátásával kapcsolatos kamarai javaslatban szerepel az a kitétel, hogy e katonaság fenntartására való törvényes körülmények között 552 MNL OL E 21 - b -1568. április 17. - 549 - 77. 553 MNL OL E 15 - 1568. április 22.1. félév - No. 280. A Magyar Kamara javaslata az egy évre beszedhető kamarahasznára vonatkozólag. 554 MNL OL E 15 - 1569. április 19. A jelentés fogalmazványa. 555 MNL OL E 21 - b - 1588. október 4. - 569 - 222. 556 MNL OL E 21 - a - 1589. február 25. 557 MNL OL E 21 - b - 1590. június 14. - 571 - 130. 558 MNL OL E 105 - 3 - 10. 559 MOE VIII. 10. Az 1593. évi országgyűlésen a király újból kérte, hogy a lucrum camerae-t az ország lakói minden évben fizessék meg, még akkor is, ha nincs subsidium. A megyék ugyanis az utolsó négy évben nagyrészt meggátolták ennek a behajtását, úgyhogy utólag kellene ezt tőlük kérni. 560 Acsády /.: Magyarország pénzügyei i. m. 116-117. 129
