Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata
a hagyatékokat ezentúl nem a Kamara, hanem a káptalan három tagja leltározta, s hogy a főpapok ezentúl nem voltak kötelesek végrendeletüket a királlyal megerősíttetni. A főpapi hagyatékok rendezése ügyében a viták az 1625. évi szabályozás ellenére sem ültek el. A Magyar Kamarának ügyelnie kellett arra, hogy a végrendelkező főpapok hagytak-e valamit a végvári katonaság részére. Az 1643. évi kamarai jelentés szerint a végrendelkezők nem nagyon buzgólkodtak ennek teljesítésében. Éppen ezért a Kamara szükségesnek vélte az egyházat felhívni a haza védelmével kapcsolatos e hozzájárulás beszolgáltatására, s ajánlatosnak tartotta a végrendeletek további királyi ellenőrzését és jóváhagyását is.504 A kamarai ellenőrzés a főpapi hagyatékok felett ismét szigorúbb lett. A kalocsai érsek 1647. évi halálakor a Kamarának meg kellett állapítania, hogy az érsek hagyott-e valamit a végvárakra, s ha nem, milyen indokokkal mulasztotta azt el.505 A kamarai bevételeket áttekintő és mérlegelő 1653. március 10-i királyi utasítás szintén rosszallóan állapította meg, hogy a főpapok végrendeletei az 1625. évi királyi diploma ellenére elég ritkán emlékeznek meg a végvárakról. Az üresedésben lévő egyházi javakból azelőtt több segélyt lehetett a végek részére biztosítani.506 A komolyabb ellenőrzés jele, hogy Lippay György esztergomi érsek végrendeletét 1666-ban királyi megerősítéssel látták el, mégpedig azzal az indokkal, hogy a végrendelet nem sértette a királyi fiscus érdekeit.507 Nem szűntek meg a főpapi hagyatékok szétosztása körül a már korábban is tapasztalt visszaélések. Az ingóságokat a rokonok továbbra is széthordták, költséges temetéseket rendeztek. A visszásságok megszüntetése céljából kiadott 1675. december 29-i királyi rendelet a hagyatékok leltározására a káptalan megbízottam kívül egy kamarai tisztviselőt is kiküldött.508 Az Ampringen-féle Gubernium, az 1670 után bevezetett abszolutisztikus kormányzat idején a bécsi udvar fokozottabb mértékben tartott igényt a főpapi hagyatékokra. Az 1675. évi rendelet is ezt tanúsítja, méginkább a Magyar Kamarának a Bécsi Udvari Kamarához küldött 1679. évi jelentése. Ebben a Magyar Kamara kifejtette, hogy a klérus nem hajtotta végre az 1625. évi királyi diplomát. A Kamara javaslata szerint az egyházat kötelezni kellene arra, hogy a főpapi hagyatékokból méltányos részt juttasson a végvárak részére. A végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt főpapok hagyatéka esetében pedig úgy vélte, hogy ilyenkor az egész hagyaték felét a kincstár részére kellene lefoglalni.509 Ez volt talán a legnagyobb igény, amit a Magyar Kamara a főpapi hagyatékok felhasználása céljából megfogalmazott. A katolikus főpapság hagyatékának felosztása ügyében a tartósabb érvényű szabályozás már a török uralom megszűnése után, 1702-ben következett be. A klérus képviselői, a Bécsi Udvari Kamara, a Magyar Kamara és a Magyar Kancellária kiküldöttei 1702. december 5-én Bécsben Kollonich Lipót esztergomi érsek elnökletével tartott konferencián egyeztek meg a hagyatékok felosztása dolgában. A megállapodást a „Kollonich-féle konvenció” elnevezéssel illették. 504 MNL OL E 15 - 1643. november 23. - No. 2. A Bécsi Udvari Kamarához intézett jelentés fogalmazványa. 505 MNL OL E 21 - b - 1647. február 28. - 602 - 110. A Bécsi Udvari Kamara leirata. 506 MNL OL E 21 - b - 1653. március 10. - 603 - 240-241. 507 MNL OL E 21 - b - 1666. január 9. - 605 - 95. 508 Nagy /.: A Magyar Kamara i. m. 35. 509 MNL OL E 15 - 1679. május 30. - Aul. cam. No. A 1. 119