Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

VI. A sóbányászat, a sómonopólium, a sógazdasági hatáskör csökkenése

tés feladatainak ellátásánál. A Habsburg uralkodók, nem lévén Magyarországon sóbányájuk, az osztrák só értékesítésével kívánták a magyarországi sóregálét hasznosítani. Ennek azonban az lett a következménye, hogy a Magyar Kamara elvesztette sóügyi hatáskörét, s természetesen a királyi sómonopóliummal kapcsolatos jövedelmeket is.

Már az 1550-es években megkezdődtek a puhatolódzások az osztrák főtt sónak magyarországi értékesítése céljából. A Bécsi Udvari Kamara 1553-ban Lynk Kristóf hadélelmezési biztos útján tájékozódott a sóeladás lehetőségeiről. E tájékozódás alapján Győrben és Komáromban az osztrák katonaság segítségével több ezer mázsa sót értékesítettek.433 A Salzkammergutból származó só egyébként sem volt ismeretlen Magyarországon. A magánkereskedelem már a Habsburgok előtt is hozott sót Ausztriából. Majd 1526 után a végvárakban lévő császári katonaság részére szállítottak a Dunán sót. Ezzel a sóval zsoldot fizettek és kereskedtek is.434 Ilyen előzmények után merült fel az a gondolat, hogy a magyarországi kamarai sóértékesítés céljára osztrák sót biztosítanak. Az 1560-az évek elején megkezdődtek a tárgyalások a Bécsi Udvari Kamara és a Magyar Kamara között a sókamarák felállítása céljából. Az első tervek szerint Pozsonyban, Sopronban és Eperjesen szándékoztak sókamarákat létesíteni. (Volt olyan elképzelés is, hogy Korponán, Nyitrán és Kassán létesítsenek ilyen elárusító helyeket. Ezt a Magyar Kamara javaslatára elvetették.)435 Az első sókamarák Pozsonyban és Sopronban 1562-ben valóban el is kezdték működésüket. A sókamarákat azonban nem a Magyar, hanem az Alsó-ausztriai Kamara fennhatósága alá helyezték. Ez küldte ki a tisztviselőket, irányította a sószállítást, s ellenőrizte a számadásokat is. A sóigazgatás ilyen megszervezését a Magyar Kamara maga is javasolta, nem rendelkezett ugyanis megfelelő szakszemélyzettel és gyakorlattal a sóügyek vitelére. Épületek, raktárak létesítéséhez természetesen segítséget kellett nyújtania.436 Az osztrák sót a linzi, bécsi raktárakból a Dunán szállították Magyarországra. Egyébként Csehországban is Salz- kammergut sóját árusították.437

Az osztrák só eladása az első években akadozott, az eladásból származó haszon 1563-1564-ben nem felelt meg a várakozásnak.438 A pozsonyi polgárok is panaszt emeltek az ottani sókamara árusítása ellen, mert az sértette a város bizonyos kiváltságát, mely szerint a város a sót maga árusíthatta. A Magyar Kamara kétségbe vonta ezt a kiváltságot, szerinte csak a sóhiány miatt engedélyezett ideiglenes kedvezményről volt szó.439 A sóhiány Pozsonban a sókamara felállítása után természetesen megszűnt. A következő években azonban nemcsak Pozsonyban és Sopronban, hanem más helyeken is sikerült osztrák alárendeltségű sóhivatalokat (elárusító helyeket) felállítani. Komá433 Takáts S:. A dunai hajózás i. m. 291.

434 uo. 292.

435 Acsádyl.: Magyarország pénzügyei i. m. 165. MNL OL E 21 - b - 1562. április 18. - 543 - 76.

436 MNL OL E 21 - b - 1562. május. 12. - 543 - 70. Rendelet az Alsó-ausztriai Kamara hatáskörét illetően, MNL OL E 21 - b - 1562. július 11. - 543 - 70., 1562. augusztus 15. - 543 - 96., 1563. január 21. - 544 - 41. További rendeletek a sókamarák ügyében.

437 Takáts S.: A dunai hajózás i. m. 292.

438 AcsádylMagyarország pénzügyei i. m. 166-167.

439 MNL OL E 21 - b - 1563. május 10. - 544 - 34. Pozsony panaszára. MNL OL E 15 - 1563. május 14. A Kamara válaszára.

106