Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori adomány
király nevében kegyelmet adhat. 91 Ugyanígy rendelkezik az 1536: 5. törvénycikk is. A király nem lakott az országban, s az állandóan dúló pártharcok idején szükség volt arra, hogy középnemesek, szerényebb birtokú személyek esetében, a helytartó a kegyelemadás útján is előmozdíthassa a király táborának növekedését. Nádasdy Tamás nádor felhatalmazása ennél többet tartalmazott. Nemcsak a kisebb, 32 jobbágytelket meg nem haladó birtokkal rendelkező, hűségre térőknek adhatott kegyelmet, hanem más bűntettek elkövetőinek is, így a nem szándékos emberölés, lopás stb. eseteiben, kivéve, ha valaki a király személye vagy hatalma, jogköre ellen támadt. 92 Az utána következő helytartóknak szintén megvolt ugyanez a joguk, de nagyobb bűncselekmények esetén nekik is ki kellett kérniük előbb a király döntését. 93 Esterházy Pál, amint a donációs könyvekbe bevezetett kegyelemlevelekből látható, csak a különféle bűnösöknek adott kegyelmet, a hűségre visszatérőknek nem, holott korszakában zajlott a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc, tehát alkalma bőven lehetett volna rá. Az elkövetett bűntettek, amelyekre kegyelmet adott: gyilkosság, testvér megsebesítése, lopás, rablás, betörés, káromkodás, paráznaság. GYILKOSSÁG Oklevél kelte 1684. március 4. 1687. február 15. 1687. szeptember 5. 1692. december 7. 1698. december 4. 1699. február 8. Tettes Gomolka János, Görgey Boldizsár jobbágya Gludovác Mihály, a nádor saját jobbágya Mészöly András nemes Pasitka János, Benyovszky Mátyás nádori titkár jobbágya Neumann Péter körmöcbányai polgár, aranyműves (pártfogója Schmideg János) Pöcs János nemes Áldozat a szepesi káptalan jobbágyának fia 94 a csáktornyai molnár 95 Bogyó János nemes 96 Rusznyák János jobbágy 97 a körmöcbányai mészáros 98 Horváth Tamás 99 Egyik gyilkosság sem előre megfontolt szándékkal történt, hanem, legalábbis a kegyelemlevél előadása szerint, az áldozatul esett fél, rendszerint a tettes régi ellensége, haragosa lépett fel támadólag és tört életére, s önvédelemből, védekezés közben, a keze ügyébe eső szerszámmal (késsel, bárddal, fejszével), erősen felindult állapotban, sokszor csak véletlenül oltotta ki támadója életét. A nádor minden esetben csak azzal a feltétellel adta a kegyelmet, hogy a jövőben hasonló cselekedettől tartózkodnak, s egy éven belül megegyeznek a meggyilkolt személy örököseivel, rokonaival a kártérítés kérdésében.
