Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor mint helytartó
szerint csak előtte, se nem a tábla, illetve a személynök előtt tették le a hivatali esküt. Ennek a kívánalomnak előzményei is megtalálhatók már Esterházy Pál nádorsága alatt. 112 A meg-megújuló és erősödő központosító törekvések Esterházy Pál nádornak nemcsak általános helytartói, ,,vicerex"-i méltóságát csorbították, hanem az ezekből adódó harcok átcsaptak közéleti és nádori tevékenységének valamennyi területére. * A törvények értelmében a király halála után, illetve az új király megkoronázása érdekében összehívott országgyűlés előtt törvényszünet volt; ezalatt, az ország rendes bírái nem folytathatták működésüket, a nádor, az alnádor és a helytartói (nádori) ítélőmester kivételével. 113 I. József halála után (1711. április) a koronázási országgyűlést Károly főherceg távolléte miatt csak 1711 decemberében készítették elő. Eleonóra régenskirálynő december elején királyi biztosokat küldött a nádorhoz és a rendekhez, akik néhány vitás kérdésben kifejtették az udvar és a miniszterek álláspontját. 114 A tanácskozások Bécsben folytak. A nádor és rendek közölték válaszukat, majd a magyar kancellária december 24-én tartott miniszteri konferencián ismertette az egyes kérdésekben kialakult nézeteket, és előterjesztette saját véleményét, végül december 26-án összefoglaló jelentést terjesztett a királyné elé. Ebből az iratváltásból többek között az is kitűnik, hogy az igazságszolgáltatás terén további ütközőpont volt a központi hatalom képviselői és a rendek között a helytartói (nádori) ítélőmester tevékenységi területe. Közismert, hogy Esterházy Pál nádorsága alatt, de az ezt megelőző évtizedekben is a felsőbíróságoknak több okból való szünetelése megnövelte az ítélőmesteri hatáskört; visszaszorítására sok kísérlet történt, míg végül a kérdést az 1715: 28. törvénycikkben rendezték. 1711 végén a helytartói ítélőmester (Meskó Ádám) önérzetesen hangoztatta, hogy mindent elkövetett az igazságszolgáltatás zavartalan folyása érdekében, de magasabb helyről és jogtalan módon akadályozták munkájában. 115 A magyar kancellária visszautasította ezt az állítást, feltéve a kérdést, ki ellen szól a panasz, amikor az ítélőmester felettese a nádor, a nádor fölött pedig a királyné áll. Korlátozásra összeférhetetlenségi okból volt szükség — az ítélőmester saját családjának ügyében is el akart járni —, továbbá azért, mert a királynőnek moratórium-ügyekben kiadott védleveleit próbálta kétségessé tenni. A kancellária szerint csak túlkapásait akadályozták, nem magát az igazságszolgáltatást, amikor visszaterelték az ítélőmestert a számára kijelölt ösvényre. Az üggyel kapcsolatos kancelláriai válasz 116 ingerült, helyenként szinte gúnyos hangvétele is amellett szól, hogy közte és az igazságszolgáltatás rendi irányítói között nemegyszer merültek fel hatásköri ellentétek.
