Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor mint helytartó

királyi helytartónak aláírásával kellene eljutnia hozzájuk. A tiltakozókhoz csatlakozik az esztergomi érsek

69 is, aki, bár az ország főkancellárja, nem tudott a magyar kancelláriában történt többrendbeli kinevezésről. Ugyanezt a nádor augusztus 16-án már a királyhoz is felterjesztette.

70 Tudomására hozta, hogy az esztergomi érsek hozzá mint királyi helytartóhoz fordult tiltakozásával az ellen, hogy a király távozása után Bécsben nélküle, a főkancellár nélkül megy végbe a magyar kancellária átszervezése. A kancellária átszervezését, modernebb, szakszerűbb, lehetőleg világi főúr vezetése alatt álló intézménnyé mind a nádor, mind a pozsonyi rendi bizottság is nyomatékosan kérte az 1688. évi említett felterjesztéseiben.

71 Az átszervezés nélkülük való megoldása ellen azonban tiltakoztak. A „Magyar Einrichtungswerk"-et felterjesztő pozsonyi rendi bizottságnak újabb ülésszaka foglalkozott 1689 októberében Kollonics érsek augusztus 22-i válaszának megtárgyalásával. A nádor és az esztergomi érsek elnöklete alatt a személynőkből,

72 a királyi tábla bíráiból és ülnökeiből álló bizottság október 14-én tett jelentést az uralkodónak,

73 s ezzel kapcsolatban ismételten kérték, hogy az ország új berendezkedését illetően sorsdöntő kérdésekben majd csak a király hazatérése után történjék döntés. A Kollonics-Korompay-Krapff-bizottság a rendek tiltakozása ellenére zavartalanul folytatta működését, de nem vitte kenyértörésre a dolgot. 1689 novemberében a megyék küldötteit, főleg azokét, amelyek részéről különösebb ellenállásra nem kellett számítania, Bécsbe hívta, hogy az általuk beküldött adóügyi kimutatások tanulságait megtárgyalják.

74 A tiltakozó megyék közül pedig egyik-másik elbizonytalanodott, talán meg is ijedt. Trencsén megye szeptember 13-án nemcsak a nádornak, hanem magának a bizottságnak is megírta,

75 hogy a kért kimutatást a nádornak küldte el, aki közvetítői tiszte folytán, ezt el fogja juttatni az uralkodóhoz. November 16-án azután a nádorhoz fordult tanácsért: más megyéket felhívtak Bécsbe a bizottsághoz, felhívták Trencsén városát is, de a megyét nem; nem fog-e bajuk származni abból, hogy nem a bizottsághoz küldték a kért kimutatásokat?

76 Zemplén megye, amely eddig még sem kimutatást, sem követeket nem küldött a Kollonics-bizottsághoz, november 14-én riadtan kérdezte a nádort, mit tegyen, mert eddig még nem kapott felhívást a Bécsbe menetelre.

77 Megállapítható, hogy 1689-1690-ben a király távollétében általa hátrahagyott háromfőnyi bizottság, „moderator"-ként, azt a jogkört vonta magához, amelyet Esterházy Pál, nádorságának vicariusi jellegét hangoztatva, maga kívánt volna gyakorolni. 3) Nádorsága alatt még egy alkalommal, az I. József halála (1711. április 17.) és III. Károly megkoronázása (1712. május 22.) közötti interregnum idején nyílt volna lehetőség a királyi helytartói jogkörnek ezúttal király nem létében való érvényesítésére. I. József halála után anyja, Eleonóra Magdaléna özvegy anyakirályné azonnal kezébe vette a kormányzást.

78 A Fraknó várában tartózkodó nádor, a király halálának hírét véve, április 18-án felajánlotta Savoyai Jenőnek, a haditanács