Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Hunyady László segédtitkár

HUNYADY LÁSZLÓ SEGÉDTITKÁR 1659-ben született, és 64 éves korában, 1723-ban halt meg.

1 Nagyapja, Hunyady András 1607-ben kapott címereslevelet Rudolf királytól, később pedig Bars megyében szerzett birtokokat. Apja, Ferenc Somogy megye szolgabírája volt. Testvére,

2 András Bars megye jegyzője,

3 majd alispánja, később (1708-ig) a királyi tábla ülnöke, 1708-tól pedig alországbíró.

4 Tőle származik a kéthelyi gr. Hunyadi család. Idősebb Hunyady László, aki mellett a segédtitkár még az 1690-es években is „ifjabb" megjelöléssel szerepel a nádori oklevelekben, szintén Bars megye tisztségviselője volt.

5 Ilyen családi környezetben Hunyady Lászlónak alkalma nyílt arra, hogy a magyar jog és közigazgatás terén alapos jártasságot szerezzen. 23 éves korában a királyi tábla és a nádori kancellária jegyzője;

6 ugyanakkor segédtitkári teendőket végzett Benyovszky Mátyás mellett.

7 1684-ben ő is elkísérte a nádort a török elleni hadjáratba.

8 1693. november 16-án a magyar kancelláriába került mint expeditor és concipista.

9 Ez év tavaszán még folytatta Benyovszky megkezdett munkáját Erdélyben, a Thököly, Gyulaffy és Esterházy családok ottani birtokjogának érvényesítése érdekében.

10 1696-ban már mint kancelláriai alkalmazott ismét Erdélyben járt, továbbra is intézte a nádori család birtokügyét, s a nádort az ottani belpolitikai viszonyokról is tájékoztatta.

11 A kancelláriában 1697-ben lépett elő, s ettől kezdve 1701-ig regestrator és taxator volt.

12 1701. július 28-án nevezték ki Somogyi Ferenccel együtt kancelláriai titkárnak.

13 1708. február 3-án a két titkár megkapta a referendariusi és tanácsosi címet, de emellett tovább végezték a titkári teendőket is.

14 1719-ben, Somogyi Ferenc halála után, amikor már ő maga is betegeskedett, a titkári tisztség alól felmentést kapott, s csak tanácsos és referendárius maradt.

15 1723. június 24-én a király határozatot hozott személynökké való kinevezésére, de betegsége miatt állását már nem foglalhatta el.

16 1723. július 4-én halt meg Ürmény mezővárosban.

17 Gyermeke nem maradt. A temetésére készített búcsúztató a következőképpen jellemzi közéleti pályafutását: Forgottam régenten nagy fő udvarokban, Elmémet futtattam hasznos tanácsokban, Nevezetes voltam mindenkép sorsomban, Ezek mind elmúltak, s fekszem koporsómban.