Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Jeszenszky Miklós és Jeszenszky István titkárok

Jeszenszky István, mint láttuk, jurátusként kezdte működését, később pedig expeditor, segédtitkár, majd titkár lett. 1700-ban még expeditor,

46 1703-ban már segédtitkár,

47 1704-től kezdve titkár.

48 1712-ben III. Károly koronázása alkalmával lett aranysarkantyús vitéz.

49 A nádor halála után Erdődy Györgynek (a nádor vejének) kamaraelnöksége idején a magyar kamara tanácsosa volt.

50 1 724-ben halt meg.

51 A Rákóczi-szabadságharc előtti tevékenységéről, az 1709. évi életrajzon kívül a nádorhoz elsősorban Bécsből írt leveleiből értesülünk 1700. november 20. és 1703. május 2. között. 1702—1703-ban sok utánjárást jelentett Szarvkő birtokjogának biztosítása a kamarának többet ígérő igénylőkkel szemben.

52 Ezzel párhuzamosan folyt a nádor és felesége közötti családi per, amelynek során 50 ezer forint lefizetése hárult rá. A titkár állandóan eljárt a pert intéző magas udvari méltóságokhoz, Kollonics érsekhez s magához a nádornéhoz, próbált készpénzt szerezni, vállalta a közvetítő hálátlan szerepkörét.

53 Jelentést tett időnként az adóüggyel kapcsolatban felmerült kérdésekről is.

54 Adóenyhítésre vonatkozó kéréseket közvetített a nádorhoz,

55 szót emelt a kancellárián Zala megye adóügyében,

56 ahol a nádor fia, József volt a főispán, továbbá Sopron megye összeírása ügyében.

57 A Rákóczi-szabadságharc kitörése után Jeszenszky István ugyanolyan közvetítői teendőkre kapott megbízást az udvartól, mint korábban a Thökölyhez küldött Benyovszky Mátyás titkár. Küldetése részben Szirmay István nádori ítélőmester többéves közvetítői tevékenységéhez kapcsolódik, ezért erről bővebben ott szólunk. Első küldetésére 1704 elején a haditanács elnökének, Savoyai Jenőnek kívánságára került sor. Bercsényit kereste fel — akit mint a nádor rokonát bizonyára korábban is jól ismert —, s tapasztalatairól szóban és írásban jelentést tett Savoyai Jenőnek és I. Lipótnak.

58 Kérdés, miért rá esett a választás a két Jeszenszky közül. Talán alkalmasabb volt erre a feladatra, talán az is nyomott a latban, hogy anyja, Okolicsányi Zsófia révén rokonságban volt az ugyancsak közvetítői teendőkre kiszemelt, majd megbízott Okolicsányi Pállal. Lehetséges, hogy a főtitkár mellőzöttnek érezte magát.

59 Lehetséges az is, hogy a forrásanyag aránytalansága kelt bennünk téves nézeteket — Jeszenszky Istvántól igen sok levél maradt fenn, Miklóstól viszonylag kevés —, de úgy látjuk, hogy az 1700-as évek elejétől kezdve István cím szerint alárendeltebb, de lényegében fontosabb szerepet kapott. Második küldetésére az I. József trónra lépését követő bizakodóbb hangulatban került sor 1705. május végén, illetve június elején. Visszatérése után a nádor saját leveléhez csatolta a titkár jelentését, s úgy küldte el a királyhoz Szirmay István jelentésével és Bercsényi Miklós levelével együtt. Jeszenszky István küldetéseit az angol és holland mediatorok is élénk figyelemmel kísérték.

60 Jeszenszky István később is, amíg csak a közvetítő tárgyalások folytak, Bécsben szerzett hírek alapján állandóan tájékoztatta a nádort az angol, holland és magyar közvetítők hollétéről, tevékenységéről, a várható fejleményekről s általában a tudomására jutott hadi és politikai hírekről.

61