Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Jeszenszky Miklós és Jeszenszky István titkárok
került sor. Kétszer részesült nádori adományban. 1688-ban magszakadás útján a koronára szállt Balassa-birtokokat kapott Trencsén megyében, 16 1689-ben pedig Nógrád, Hont és Külső-Szolnok megyei birtokokat, birtokrészeket és pusztákat. 17 Illésházy Györgytől 1000 tallérért zálogba vette a Biccse várához (Trencsén megye) tartozó Olesnát. 18 István apja, Jeszenszky Miklós, a fenti életrajz szerint hosszú ideig volt Turóc megye alispánja, 1673—1681 között pedig a magyar kamara megbízásából az árvái uradalom gondviselője. A Thököly-szabadságharc alatt a királyt szolgálta, s többek között keresztülvitte, hogy a királyi posta Thökölyék területének elkerülésével Lengyelországon át eljusson Felső-Magyarországra. Ez maga után vonta Árva megyei birtokainak pusztulását. 1681-ben, 58 éves korában egyik szolgálati útján a felkelők fogságába került, és kilenc napi fogság után megrongált egészségi állapotban, komoly váltságdíj ellenében szabadult ki. 1700-ban Turóc megye fellebbezési törvényszékének első bírája volt, s nagyjeszeni kúriájában lakott. 19 A Rákóczi-szabadságharc idején otthonában maradt, 1705-ben még élt. Ekkor a Rákóczihoz követségbe küldött Jeszenszky István Radvánszky János útján küldött levelet szüleinek. Az öreg Jeszenszky Miklós minden bizonnyal a király győzelmét kívánta, de megvoltak régen kialakult rokoni, személyi kapcsolatai Rákóczi tábora felé is. 20 Az életrajz szerint a két titkárnak a kancelláriában és az igazságszolgáltatással kapcsolatban végzett munkáján kívül a nádori méltósághoz tartozó egyéb közügyek intézése terén is szerepe volt. A nádori konkurzusok alkalmával részt vettek az országos adófelosztás, a repartíció elkészítésének munkájában. Ha a nádor itthoni kötelességei folytán nem mehetett fel Bécsbe, utasításai alapján a két titkár intézte az ügyeket az udvarnál és a minisztereknél. Amint alább is látni fogjuk, lényegében ugyanaz volt feladatkörük, mint elődjüké, Benyovszky Mátyásé. Mindketten titkári teendőket végeztek, de Miklós volt a főtitkár, Benyovszky Mátyás királyi táblai ülnökségét ő kapta, aranysarkantyús vitézi címét pedig István. Mindkettőjük titkári aláírása — külön-külön — megtalálható nádori kiadványokon. Jeszenszky Miklós főtitkári címe először 1702-ben tűnik fel. 21 Az 1708. évi királyi táblai ülnöki kinevezésének indokolása szerint erre azzal tette magát érdemessé, hogy mint nádori „primarius secretarius" sok éve hűségesen szolgál, birtokai a Rákóczi-szabadságharcban elpusztultak, s megvan a kellő jogtudása is, járatos a hazai törvényekben, s buzgó hivatalnok. 22 A két titkár iskoláztatásáról nincs adatunk, de már családi környezetük is alkalmat adott mindkettőjüknek a szükséges ismeretek elsajátítására. Egy adatunk van csak arra nézve, hogy Jeszenszky Miklós a kamaránál sürgette a nádor fizetésének folyósítását, holott ez állandó teendői közé tartozhatott. 23 Ezzel egy időben a nádornak mint Mosón megye főispánjának képviseletében részt vett a megye tisztújító közgyűlésén, s arra is ügyelt, hogy a nádor ott levő birtokait ne terheljék túl adóval, a magyaróvári (kamarai) és a Zichy-uradalmak javára. 24 Őt küldte a nádor Pest megye közgyűlésére is, hogy a lemondó tisztikart búcsúztassa. 25 1712-ben Pest megye egyik országgyűlési követe volt. 26
