Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Meskó Ádám nádori ítélőmester

eredő jövedelmét illeti, az a fizetéséről szóló 1681: 1. törvénycikkben nem szerepel, s különben is ez magánérdek, amit a közérdeknek (eladás) alá kell rendelni. Jelentésével 1702-ben készült el, amikor meg is történt a Német Lovagrend részére való elidegenítés.

14 Tolvay Gábor nádori ítélőmester 1704 májusában négy évre kuruc fogságba esett.

15 Szirmay István, az 1701-ben tisztségétől megfosztott nádori ítélőmester 1704-től kezdve — amint a nádor 1708. évi rehabilitációs oklevele tanúsítja — elvben már ekkor is elláthatta az ítélőmesteri teendőket.

16 Feltehető azonban, hogy a szabadságharc első néhány évében inkább csak ismert közvetítő tevékenységére volt szükség, minthogy az igazságszolgáltatás úgyszólván szünetelt.

17 Új nádori ítélőmester kinevezésére 1707-ben került sor, Meskó Ádám személyében. Különös fordulat, hogy magas beosztású királyi hivatalnok, a királyi jogügyigazgató lett ezúttal nádori ítélőmester.

18 1721. évi, idézett bárói diplomája ezt mint pályáján való emelkedést tünteti fel,

19 de azonnal megállapítja azt is, hogy ítélőmesterként is mindig hűen szolgálta a kincstár érdekeit. 1707-ben kapta meg a királyi tanácsosi címet is.

20 A nádor haláláig viselte az ítélőmesteri tisztet, amit a súlyos beteg Szirmay csak névleg kapott vissza, Tolvay Gábor pedig a fogságból hazatérve már nem viselt. Az egykori kamarai hivatalnok, aki 1700-1702-ben határozottan a nádori jogkör ellen is állást foglalt, 1707-től kezdve, a nádorral való levelezésének tanúsága szerint, azonosult — az említett, későbbi királyi elismerés ellenére is — új felettese hivatali, rendi és magánérdekeivel. A volt jogügyigazgató, az új jogügyigazgatónak testvére ügyelt arra, hogy a nádor főispánsága alatt álló megyéket és a család ottani uradalmait ne terheljék túl az állami adóval. 1702. november 2-án jelentést írt a nádornak Mosón megye adószétosztó közgyűléséről, amelyen vele együtt a nádori uradalmak prefektusai is jelen voltak. Elégedetlenül állapította meg, hogy bár „Hercegséged képiben comparealtam.. . figyelmesen reá vigyázván, hogy a dominiumok ultra proportionem ne aggravaltassanak", ahhoz képest, amennyit előző évben is adózott a megye, igen sok az új kivetés.

21 171 l-ben pedig, amikor az udvar egyre erőteljesebben követelte a megyék belső, egyéni adófelosztási kimutatásait is,

22 Meskó Ádám azt tanácsolta a nádornak, hogy megyéi részére, ha csak ezek felküldése esetén kap adóengedményt, ezt inkább ne kérje, mert a kimutatások nyilvánosságra hozása veszélyt jelent a jövőre nézve.

23 1708-ban Meskó Ádám mint nádori ítélőmester fontos szerepet játszott a csonka pozsonyi országgyűlésen. A királyi előterjesztéseket ugyan a szokástól eltérően nem ő olvasta fel, hanem a nádori titkár,

24 azonban a gravameneket összeállító bizottságba Nagy István országbírói ítélőmesterrel együtt beválasztották.

25 Júniusban ő is tagja volt a Traun gróf királyi biztoshoz küldött követségnek, amely a gravamenek beadásának pár nappal való elhalasztását kérte.

26 Elkészülésük után ezeket Meskó olvasta fel az országgyűlésen.

27 Egyik fogalmazványában, állapította meg a naplóíró Erdődy Sándor, sértő kifejezéseket használt a felkelőkkel kapcsolatban; ezeket a felsőtábla a szövegből kihagyatta.

28 1709 végén bekerült a nádor elnöklete alatt létesült Pozsonyi Deputatio-ba.

29 1711. április 19-én, I. József halála után ő is — mint ítélőmesterségénél fogva a