Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szirmay István nádori ítélőmester

1705 szeptemberében megtartották a szécsényi gyűlést, amelyen Szirmay is jelen volt. A gyűlés október l-jén ért véget. A szüret után megkezdődtek még októberben az 1706. július 22-ig tartó nagyszombati tárgyalások. Bercsényi, Széchényi Pál és Szirmay aggódva figyelték az erdélyi hadi eseményeket, s Bercsényi még az Erdély vesztét jelentő zsibói csata előtt megírta Rákóczinak: „Érsek uram [Széchényi Pál], Szirmay uram azt mondják, mindjárt elborotváltatják az magyar szakállt, ha Nagyságod beereszti az németet Erdélyben."

113 Szirmay november elején tért vissza Bécsbe, ahol, közvetítői gondjai mellett, Bercsényiné számára vásárolt,

114 s a férjével pereskedő nádornét rábírta a nádor kívánságainak teljesítésére.

115 1705. december közepén a kuruc sereg Sopron és Kismarton felé tartott, a nádor vára és uradalma veszélybe került. Esterházy Pál panasszal fordult az udvarhoz, háborús és korábbi kárait sorolta fel, amelyekért nem kapott kárpótlást. Ehhez újabb sérelme is járult, mellőzése a béketárgyalásoknál, ami nádori és helytartói jogait csorbítja.

116 A tárgyalások olyan szakaszba léptek, amikor annak híre járt, hogy Bercsényit különféle ígéretekkel megpróbálták Rákóczitól elválasztani. Nemcsak a nádor, az angol mediator is mellőzve és sértve érezte magát. Szirmay december 16-án Stepneytől való búcsúvétel nélkül indult vissza Pozsonyba. Előzőleg napokon keresztül tárgyalt Wratislaw cseh kancellárral, s 13-án a királynál is járt kihallgatáson. Ettől a naptól kezdve Stepney nem látta többé, s ekkor írta követtársainak Nagyszombatba a már fentebb említett, Szirmay szereplési vágyára vonatkozó, nem hízelgő jellemzést. Attól tartott, hogy az udvar megbízásából különféle ajánlatokkal ő akarja megnyerni Bercsényit.

117 Jellemző, hogy Stepney haragjában nem a trónon és környékén ülő fő intézők, hanem az eszköz, Szirmay ellen kelt ki. Bercsényi, Szirmayval való találkozása után, tudósította Rákóczit, hogy a császár őt Bécsbe várja, s Szirmay útján kérdezte, „mikor, s bizonyosan-i mének által?"

118 Pár hét alatt, Stepney megfigyelése szerint, átalakult a kedvező bécsi közvélemény Bercsényivel szemben, aki nem hagyta magát eltántorítani.

119 Visszatérve a nádor fentebb említett panaszára, sem a király, sem a haditanács nem tudott rajta segíteni. A kismartoni vár nem kaphatott erősítést a kurucok ellen, ezért a nádor kérésére megengedték neki, hogy Bercsényitől kérjen védlevelet. Minderre hivatalos engedélyt vagy utasítást nem találtam, de a körülmények ismeretében Jeszenszky István nádori titkárnak Bécsből 1705 decemberében a nádorhoz írt leveleiből, továbbá Andrássy Pál, Csáky Mihály és Bottyán János 1706. évi, Kismartonra vonatkozó levelezéséből kitűnik, ami történt.

120 Szirmay, mint tudjuk, 1705. december 16-án „angolosan" távozott Bécsből, kétségbe ejtve ezzel Stepney-t. Utóbbinak igaza volt, Szirmay valóban tárgyalásokat folytatott Wratislawval. Jeszenszky titkár is azt írja, hogy december 15-én Szirmay Wratislawnál volt elbúcsúzni, s a titkár azt is pontosan tudta, miről tárgyalt Szirmay ezen a búcsúlátogatáson a nádor fenti ügyében, mert elutazása előtt még találkozott vele. Szirmay nyíltan elmondta Wratislawnak, hogy a nádor az ő közvetítésével védelmet kíván kérni Bercsényitől Kismarton részére, s hozzátette, hogy — mindig az udvar tudtával — az ő korábbi magyarországi útjain is