Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szirmay István nádori ítélőmester

siczkytól, hogy Szirmaynak protestánsvédő intézkedéseit számolja fel.

65 A személynök, a Rákóczi család régi híve, abba a kínos helyzetbe került, hogy ha csak színleg is, részt kellett vennie az egy ideig Eperjesen fogva tartott Rákóczi és Szirmay kihallgatásában.

66 Rákóczi szökése után Szirmayt csak egy hajszál választotta el a kivégzéstől, mivel szerepet tulajdonítottak neki a szökés megszervezésében.

67 Felesége közbenjárására 1702-ben a nádor Batthyány Ádám országbíró pártfogásába ajánlotta volt ítélőmesterét.

68 Szirmayt 1703 májusának végén átszállították Bécsbe, s ott egy magánházba internálták. Az általában jól értesült Stepney angol mediator 1703. június 6-án Bécsben kelt levelében hívta fel első ízben kormánya figyelmét Szirmayra. Eszerint az utolsó tíz napon belül hozták Bécsbe, egy magánházban őrzik, amíg perét a szokásos módon le nem folytatják. A királynak 100 ezer forintot előlegez, amit 6%-os kamattal visszakap, ha ártatlansága beigazolódik. Mindezt a jezsuiták vívták ki számára, mivel felajánlotta, hogy rájuk hagyja a fenti összegnél ötszörösen többet érő birtokát.

69 Hasonló értelemben tájékoztatta Károlyi Sándort a Bécsből hazatérő Raymannus Péter: Szirmay egy a bástyán levő házban él, saját költségén, látogatókat is fogadhat.

70 Az udvar már 1703 végén lépéseket tett a közvetítő tárgyalások megindítására. Ezekben szerep jutott a nádornak is, mediatori tiszténél fogva. 1704. január 7-i királyi parancs értelmében nem hivatalos személyt küldött Rákóczihoz és Bercsényihez, hanem saját udvari familiárisát, hogy így a vállalkozásnak magánjelleget adjanak.

71 Január 14-e után a nádori titkár, Jeszenszky István ment át hozzájuk.

72 Közvetítő szerepet szántak Szirmay Istvánnak is, akinek fogságát enyhítették, bár Bécset nem hagyhatta el. A nádor, a király kívánságára, kezeslevélben vállalt felelősséget a haditanáccsal szemben azért, hogy Szirmay Bécsben marad.

73 Közvetítő tevékenységét 1704-1706 között folytatta. 1704 tavaszán már részt vett az előkészítő munkálatokban, s ismét találkozott a Bécsben tartózkodó nádorral. Kapcsolatban volt az angol és holland mediatorokkal s általában mindazokkal, akiknek e téren nyílt vagy titkos szerepük volt. A király is személyesen fogadta kihallgatáson. Az udvar elsősorban a közte és Bercsényi között fennálló barátságra épített, amikor Szirmayt 1704 szeptemberében Magyarországra küldték. Okolicsányi Pál (maga is bécsi fogoly) és Viza János ismeretes közvetítő tevékenysége már 1704 elején megkezdődött. Június elején a felkelők rajtuk keresztül 25 pontos jegyzéket juttattak el a királyhoz, akinek utasítására a nádor és még tíz Bécsben tartózkodó főpap és főúr dolgozta ki a 18 pontból álló választ. Az angol mediator tudomása szerint ennek a 18 pontnak megfogalmazása, végleges formába öntése „az öreg ítélőmester, Szirmay" munkája volt.

74 Ettől kezdve az események középpontjába került, egészen az 1706-ban tartott és kudarccal végződött nagyszombati tárgyalások végéig. Esterházy nádor, amikor — talán jobb meggyőződése ellenére — ítéletet kellett mondania Szirmay magatartása felett, nyughatatlan szellemnek nevezte, aki saját balsorsán sem okult. Stepney nagy érdeklődéssel fordult felé. Összegyűjtötte életrajzi adatait, leírta súlyos betegségét (keze-lába béna), s nem tudta, az udvaron