Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori fizetés
síteni jogát a magyar és a bécsi kamaránál is, de — amint 1685. július 9-i folyamodványában a királynak előadta — soha egy fillért sem kapott, s a negyeddel kapcsolatos intézkedések különféle kifogások alapján folyton halasztódtak. A nádor ezért kérte az 1683. évi megállapodás felbontását és az eredeti, 1681. évi egyezséghez való visszatérést. 73 Titkára, Benyovszky Mátyás 1685 áprilisában a pozsonyi kamaránál szorgalmazta a negyeddel kapcsolatos ügyet, hogy legalább a szerződés fennállásának idejére járó negyedeket megkaphassák; ennek érdekében, amint fentebb láttuk, bőven osztott bort és borravalót a kamarai hivatalnokok között. A nádori negyed ügyével Szalay Jakab kamarai főszámvevő foglalkozott. 74 1 68 5. július 30-án a nádor Erdődy Kristóf kamaraelnökkel és Ghillány György tanácsossal — s kétségkívül a bécsi kamara képviselőjével — Bécsben tárgyalta az ügyet. A király parancsára elhatározás jött létre, amelynek értelmében az elmúlt három évre a nádort megillető negyedet ki kell adni. A tanácskozáson kilencpontos szabályzat is készült a negyed kihasításának 75 lebonyolítására. Eszerint a szóban forgó birtokokat a nádor osztja szét négy egyenlő értékű részre, s ezekből a kincstár három részt választhat. Megállapodhatnak úgy is, hogy a kincstár birtokában három összefüggő rész marad, s a nádor a negyedet máshonnan kapja. A kincstárt illető, de a nádor által korábban (bizonyára 1683 végén) lefoglalt birtokok három része visszaadandó. Hasonló módon kell a birtokok jövedelmét is szétosztani. Felsorolja a szabályzat azokat a Thököly-szabadságharc alatt, illetve az 1683. évi új fizetési megállapodás előtt a kamara által lefoglalt birtokokat, amelyekből nem adható nádori negyed (Thököly, Balassa, Hidvéghy, Monaky, Keczer, Géczy s a velük egyenlő elbánás alá eső birtokok); ugyanez vonatkozik az elhunyt Szelepcsényi György esztergomi érseknek a kincstárra szállt birtokaira, továbbá a töröktől már fegyverrel visszaszerzett területeken levő birtokokra is; utóbbiakból a király később fog majd a nádornak juttatni. Nem vehető ki a nádori negyed a Rákócziárváknak a kamara kezelésében levő birtokaiból sem. 76 A nádor méltatlankodva hivatkozott arra, hogy ilyen feltételek az eredeti, 1683. évi szerződésben nem voltak. 77 Ebben nem is kételkedhetünk. Az 1683. év szerződés szövegét feltehetőleg általánosságban fogalmazták, a nádornak a negyed ügyben 1685-ig benyújtott jegyzékei 78 azonban tételesen felsorolt birtokokra vonatkoztak, amelyeknek egy részéből sem az udvar, sem a kamarák nem voltak hajlandók negyedet adni, s minden bizonnyal az érdekelt — s a birtok visszaszerzését remélő — családok is hevesen tiltakoztak. Ennek a Bécsben készült szabályzatnak alapján küldött parancsot 1685. augusztus 8-án a király a magyar kamarához — közölve a szabályzat szövegét is — arra nézve, hogy nádori ember jelenlétében szabályszerűen menjen végbe a negyedek kiadása. Amíg ez megtörténik, a szerződés, amelytől a nádor vissza akar lépni, még fennáll. 79 Szalay Jakab kamarai főszámvevő 1685. november 17-én összeállítást készített a nádornak járó negyedekről. Táblázatában birtokosok neve nem szerepel, hanem csak különböző nagyságú és jellegű jobbágytelkek (sessiók) száma, valamint pénzbeli értéke (1. 4. táblázat).
