Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az indigenák eskütételénél

katonák, kapitánytól felfelé, magas- és közepes rangú hivatalnokok, igen gyakran kamarai tisztségviselők, akik jelentős anyagi hasznot hajtottak a kincstárnak, és érdemeket szereztek a hadsereg ellátása terén, továbbá diplomaták, külföldi követségek, olykor béketárgyalások buzgó és sikeres lebonyolításáért, valamint jónevű jogászok, orvosok, gyógyszerészek. A királyi oklevél magában foglalta az eskü szövegét is, s ha az eskütétel országgyűlésen nem történt meg, akkor a honfiúsítás feltételéül tűzte ki letételét, valamint azt, hogy a következő országgyűlés megfelelő cikkelyébe az indigena nevét beiktassák. Az indigenák általában azon az országgyűlésen tették le az esküt, amely őket befogadta. Ha ez nem országgyűlésen történt, akkor a törvény értelmében „a király előtt" kellett esküt tenniük. Olyan esetről, amikor az országgyűlésen kívüli eskü letételénél a király valóban jelen lett volna, adataink nem szólnak. Az indigenák ilyen esetben vagy a nádor, vagy a magyar kancellária előtt tették le az esküt; mindkét hatóság a királyt helyettesítette ez alkalommal. Választhattak, hol kívánnak esküt tenni. Ha a kancellária előtt tették le, az erről szóló bizonyságlevelet — királyi oklevelet — a kancellárián készítették el. A kancellária előtt letett eskünél a nádor vagy hivatalának képviselője nem volt jelen. Ha a nádor előtt történt az eskütevés, a bizonyságlevelet ő állíttatta ki, aláírásával és hivali pecsétjével ellátva. Ezeket a bizonyságleveleket a nádori kancellárián fogalmazták, és a kész szöveget a nádori protocollumkönyvekbe is bemásolták.

3 A bizonyságlevélnek az a része, amely a nádornak esküt kivevő jogára és szerepére utal, teljes szövegében így hangzik: „.. .coram nobis qua palatino regni Hungáriáé et locumtenente regio". Sok esetben azonban csak az áll a protocollumköny vekben, hogy „coram nobis"; ez esetben rövidítésről van szó. Az eskütétel kelte és helye azonos volt a bizony ságlevél keltével és helyével. Többen tettek esküt a nádor bécsi belvárosi házában.

4 Előfordult, hogy a nádoron kívül jelen volt a magyar kancellár és a kancelláriai titkár is,

5 sőt egyes esetekben rajtuk kívül, bizonyára az indigena kívánságára, más magyar főpap és főúr is megjelent.

6 Ha a nádoron kívül más is jelen volt az eskütételnél, ezeknek nevét a bizonyságlevél feltünteti. A nádori bizonyságlevél közli, melyik országgyűlésen történt a honfiúsítás, ha pedig országgyűlésen kívül történt, akkor utal az erről szóló királyi oklevélre általánosságban vagy feltüntetve az oklevél keltét. Rámutat arra, hogy az indoklást, az érdemek felsorolását a királyi oklevél tartalmazza. Sok esetben át is veszi a királyi oklevél erre vonatkozó részét, de rendszerint nem egész terjedelmében. Megtörtént, hogy a honfiúsítást és a nádor előtt letett esküt rövid idő, néhány hónap választotta el egymástól, de bőven van példa arra is, hogy csak több év múlva került sor az esküre. Az esküt az esetek többségében az indigenák személyesen tették le a kancellária vagy a nádor előtt, de több példa van arra is, hogy törvényes, hivatalos akadályoztatás esetén az indigena hitelesített teljhatalmú megbízásával ellátott helyettes tette le az esküt.

7 Ha az indigenatus több személyre is kiterjedt, pl. a szűkebb családra vagy rokonra, akkor sem jelentek meg valamennyien, hanem rendszerint az oklevélben első helyen említett személy tett esküt a többiek nevében is.

8 A bizony-