Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor feladata az országhatár fenntartásában

A NÁDOR FELADATA AZ ORSZÁGHATÁR FENNTARTÁSÁBAN Az országgyűlések a XV. századtól kezdve rendszeresen küldtek ki bizottságokat az országhatár egyes szakaszainak vagy az egész határvonalnak felülvizsgálására, különösen ha a határmenti lakosság és a szomszéd országok, tartományok között egyenetlenség, határvillongás támadt. A határvonal pontos meghúzását az akkori technikai viszonyok nem tették lehetővé. Emellett többször került sor határmenti területek, uradalmak ideiglenes elidegenítésére, elzálogosítására, ami szintén fokozta a bizonytalanságot, és kiélezte az ellentéteket a határ két oldalán lakó népek között. A török hódoltság idején az országhatár szakaszai, északról dél felé haladva, a következők voltak: a Lengyelország, Szilézia, Morvaország, az örökös tartományok (Alsó-Ausztria, Stájerország, Karinthia, Krajna), Horvátország, Szlavónia, keleten pedig az Erdély és a Részek felőli szakasz. Határvizsgáló bizottságot a legtöbb országgyűlés kiküldött, de nem mindegyik. Minden határszakaszt külön bizottság tanulmányozott, együttműködve a szomszéd országból kiküldött hasonló jellegű bizottsággal. A bizottságokba a biztosokat a király nevezte ki, mégpedig az első három rendből (főpapok, főurak, nemesek), köztük tisztségviselők is voltak; az ország bárói, továbbá ezek helyettesei, azonkívül magyar kamarai tanácsosok, a királyi tábla tagjai, ítélőmesterek és megyei alispánok vettek részt a vizsgálatokban. A határperekben a király ítélkezett, az ítélet végrehajtása azonban gyakran késett. Előfordult, hogy a biztosok közül néhányan a következő országgyűlésig más tisztségbe kerültek vagy meghaltak, esetleg a bizottság összeülése idején törvényes, igazolható okból nem jelenhettek meg. Ilyen esetben a király nevezett ki helyettük új biztosokat. Ez volt a szokás egészen 1622-ig; egy alkalommal — az 1582: 6. törvénycikk szerint — a többi biztos választhatott újakat az elhaltak helyébe. A nádor csak jóval a helytartói korszak lezárulása után, 1622-ben tűnik fel először az országhatár-bizottságokkal kapcsolatos törvényekben. Az 1622: 56. törvénycikk rendelkezése szerint az elhalt vagy távol levő biztosok helyett „a nádorispán úrnak, Szlavóniában pedig a bán úrnak jogában álljon másokat kiküldeni". 1625-ben a király vagy a nádor pótolja a hiányzó tagokat (23. törvénycikk), 1630-tól kezdve (22. törvénycikk) mindig a nádor.

1 Ebben az esetben is az történt, hogy egy korábban tisztára királyi jogot később már csak a nádor gyakorolt. Az 1638: 40. törvénycikk bővebben is részletezi a nádor feladatkörét. Mielőtt a bizott-