Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
évi királyi előterjesztésekben, majd az országgyűlésen is többször említették azt az öt legfontosabb kérdést, amelyet tüzetesen meg kell vizsgálni s utána javaslatot tenni megreformálásukra: az egyházi, közigazgatási, igazságszolgáltatási, gazdasági (kamarai) és katonai kérdést. Nem sokkal az országgyűlés után meg is kezdték az előkészítő munkálatokat. 1688. június 10-én parancsot adott az ország új berendezkedésével foglalkozó bizottság tárgyalásainak mielőbbi megindítására. Az Einrichtungswerk-bizottság fő irányítója Kollonics Lipót volt, aki mindjárt az országgyűlés után javaslatot kért a nádortól és az esztergomi érsektől, a személynőktől és az alnádortól — tehát az országgyűlés mindkét táblájának vezetőitől —, s azonkívül az ország helyzetét jól ismerő Caraffa Antaltól. A nádor hozzászólásának saját kezű fogalmazványát már 1688. április 3-án, Bécsben elkészítette. Az eredeti tisztázatot április 9-én terjesztette fel a királyhoz. Címe: Informatio ratione commissionis quoadpolitica, iuridica, militaria, cameralia et spiritualia. A nádor ebben az öt főkérdés közül csak hárommal foglalkozik, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás, legrészletesebben pedig a honvédelem átszervezésével. A Habsburg Birodalomban a központosítás elve ekkor már az abszolutizmus irányában fejlődött tovább. Magyarországnak pedig saját ügyeit intéző kormánya sem volt, ugyanis a nádor és az országbárók, az esztergomi érsek és a főpapok sora nem tekinthető annak. Ami a közigazgatást illeti, Bécsben a magyar rendi hivatalokat legszívesebben megszüntették volna, ideértve a nádorságot is. De mivel nem lehetett, megtalálták a módját, hogy ügyintézésüket rákapcsolják a központi államgépezetre. Esterházy Pál a közigazgatással és az ezzel akkor szorosan összefüggő igazságszolgáltatással kapcsolatban azt javasolta, hogy a nádori s a hozzá tartozó királyi helytartói tisztség jogkörét lényegesen ki kell bővíteni. Ezt tartotta Magyarország függetlensége zálogának. A Habsburg-uralkodók a helytartót legnagyobbrészt az igazságszolgáltatás terére szorították, s e téren tekintették a király magyarországi helyettesének. A nádoroknak s köztük Esterházynak is állandóan az volt a törekvésük, hogy Magyarországon a király általános helyettesei legyenek — de, mint fentebb láttuk, nem voltak azok, még a királynak székhelyétől való távollétében sem. A nádor ezért új magyar központi szerv felállítását kérte, amelynek neve „gubernium seu tribunal". Ezt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás legfelsőbb magyar hatóságának szánta saját elnöklete alatt. Övé a döntési jog, fölötte csak a király áll. A tervezett hivatal összetétele hasonlóságot mutat a felsőbíróságokéval, s bizonyos mértékig követi a rendi országgyűlés felépítését is annak törvényhozói szerepe nélkül. Mivel az igazságszolgáltatás terén állandó fennakadások mutatkoztak, ez a szerv lenne hivatott arra, hogy biztosítsa a közigazgatás és az igazságszolgáltatás folyamatosságát, a nádor-helytartó vagy akadályoztatása esetén az őt helyettesítő világi főurak irányítása alatt állandó és rendszeres fizetésben részesülő hivatalnokokkal. A tervezett gubernium minden évben kétszer, öt-öt hétig ülésezett volna, egy a haditanácsot képviselő hadbiztos és a magyar kamara elnöke vagy alelnöke részvételével. Közismert tény, hogy még csak kissé jelentősebb magyar ügy sem volt elintézhető a haditanács vagy valame-
