Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
1687. december 28-án jelentette a királynak, hogy a mágnások és a nemesek egyaránt elégedetlenek főleg azért, mert az országon kívül folyik a munka. Jobb lenne, ha Pozsonyban Esterházynak mint nádornak elnöklete alatt foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Adóengedményre is nagy szükség volna. Arany érméket és -láncokat is küldhetné neki a király, hogy szétoszthassa azok között, akik hajlandók segíteni a terv keresztülvitelében. Végül robbanásszerűen tör ki belőle a panasz: felséges császár, én eddig ezen az országgyűlésen egy pontnál sem találtam nagyobb nehézséget, mint a commissio ügyében. Ezek szerint a rendek még jobban tiltakoztak, mint az örökös királyság és a vele kapcsolatos változtatások ellen. 1688. január 2-án a felsőtábla ülésén Széchényi György esztergomi érsek haragja tört ki: ehhez hasonló bizottság létesítésébe sohasem fog beleegyezni. Azt is javasolta az érsek, hogy ha a sérelmek egy részéhez megvan a királyi határozat, úgy közöljék velük, amivel pedig nem készültek el, azt hagyják a következő országgyűlésre. A klérus és a mágnások nagyobb része az érsek véleményéhez csatlakozott. Esterházy a nagy többséggel szemben semmit sem tudott tenni. Kéri a király újabb parancsát, és elviseli hogy az érsek fellépése óta egyedül őt tekintik a tervezett commissio pártfogójának. A királynak ennyi elég volt, hogy, főleg Stratmann és Kinsky tanácsára, az országgyűlés mielőbbi befejezését sürgesse. Január 9-én a nádor viszont arra kérte Stratmannt, ne menjen el így a király az országgyűlésről, maradjon február 2-ig vagy legalább január 25-ig. Az ország pedig kapjon adóengedményt, 40 ezer porciónál többet ne kérjenek tőle s ezt is csak hat hónapra, ne tovább. Ebből azonban egyetlen megyét vagy uradalmat se mentsenek fel. Január 14-én a nádor ugyancsak Stratmann-nal közölte, hogy mivel a király 26-án eltávozik, addig készen lesznek a törvénycikkek. De nagy az elégedetlenség a hitlevél ügyében, valamint az új király esküjébe foglalt „clausula" miatt, bármennyit is fáradozik a rendek megnyugtatása érdekében a nádor. Január 20-án megküldte Stratmannnak a rendek újabb panasziratát. Igen jó lenne, ha ezekkel kapcsolatban a király még határozatot hozna. A porig sújtott ország megérdemelné a fentebb már említett adóengedményt. Január 22-én a nádor jelentette a királynak, hogy 23-án valamennyi törvénycikk a magyar kancellár kezében lesz. Kért azonban valamilyen határozatot is, mivel éppen elegen vannak, akik örülnének, ha valami zavar támadna, ugyanis rosszul esik nekik, hogy ő a király őszinte híve; s valóban, mindent meg is fog tenni, ami az országnak hasznára van. 23-án, vasárnap reggel szándékában van bemutatni a törvénycikkeket, ezután pedig az országgyűlés bezárásakor szokásos búcsú következik. Erre 25-én került sor (ami egyébként Esterházy Pál névnapja is volt). Március 4-én a segítőkész alnádor, Szenté Bálint is elnyerte jutalmát, a bárói címet. Az országgyűlés utolsó heteiben az udvar is, a rendek is a még be nem fejezett ügyeknek egy következő országgyűlésre való halasztását kívánták. A rendek abban a reményben, hogy az érdekeiket sértő pontok tárgyalására nem kerül sor, az udvar azért, hogy véget vessen az egyre fokozódó ellenkezésnek, és nem országgyűlésen, hanem bizottságok keretében vihesse véghez az ország új berendezését. Az 1687.
