Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

mindkettőjüket aranysarkantyús lovaggá ütötték. Jutott idejük arra is, hogy beutazzák Dél-Németország egy részét, és megismerjék az ott már eléggé fejlett barokk építészetet s egyéb művészeteket is. Tapasztalataikat később itthon hasznosították. Az 1655. év Esterházy Pál számára a férfikor kezdetét jelentette. Királyi engedély alapján február 6-án megülte lakodalmát Esterházy Orsolyával. III. Ferdinánd a házasságot elismerte, Nádasdy tiltakozása tárgytalanná vált. Később az országgyűlésen, ahol I. Lipótot még apja életében, 1655. június 27-én magyar királlyá koronázták, Esterházy is segédkezett a szertartás előkészületeiben. A koronázás után I. Lipót is aranysarkantyús lovaggá ütötte. Ezen a pozsonyi országgyűlésen választották nádorrá Wesselényi Ferencet és nevezték ki országbírónak Nádasdy Ferencet. Esterházy az országhatár-kiigazító bizottság tagja lett, a határ stájerországi szakaszán. Ezen az országgyűlésen tapasztalhatta először személyesen, mekkora erőfeszítésébe került a rendeknek a nádorválasztás. A király és az udvar ugyanis azt akarta elérni, hogy Magyarországon ne nádor legyen, hanem királyi helytartó, Lippay György esztergomi érsek személyében. 1655. július l-jén Esterházyt kinevezték magyar tanácsossá. December 31-én pedig megszületett első gyermeke, Miklós. 1661. április 8-án a király főudvarmesterré nevezte ki, s így bekerült az országbárók sorába. Az 1662. évi országgyűlésen újból beválasztották a stájerországi határszakaszt ellenőrző bizottság tagjai közé. Ugyanezen, a protestáns vallási jogokért küzdő, végül a protestánsok távozása után csonkává vált országgyűlésen számos panasz hangzott el több főúr, így Esterházy Pál és testvéröccse, Ferenc ellen, a Pápa környéki protestánsok üldözése miatt. Még 1660-ban Kopeczky Ferenc,

6 Pál egykori logikatanára a nagyszombati egyetemen, levélben figyelmeztette: ne menjen Pápa közelébe, mert előfordulhat, hogy megmérgezik. 1662 az ország nehéz, válságos éve volt. A török 1660-ban elfoglalta Várad várát és környékét, beljebb nyomulásától tartani lehetett. Az ellenük idevezényelt német katonaság pedig sok szenvedést okozott a lakosságnak. Az udvar célja ezúttal is a török béke meghoszszabítása volt, amelynek feltételeiről az országgyűlés is tárgyalt. Megegyezés azonban nem jött létre, és 1663 tavaszán a török sereg az erélyes, fiatal Köprülü Ahmet nagyvezírrel az élen megindult a háborúra katonailag fel nem készült Magyarország ellen. Elkövetkezett a fiatal Esterházy Pál életének két olyan éve, amelyekre öregségében is fájdalmas emlékezéssel gondolt. Korábbi portyák után ekkor látott először igazi háborút, s alkalma nyílt arra, hogy Zrínyi Miklóst, akit gyermekkorában apja példaképül állított elé, a csatamezőn is megismerje. Ezúttal már nemzetközi sereg állt a törökkel szemben, ha nem is volt nagy létszámú és zömében megkésve érkezett. Főleg a Német Birodalom fejedelmei küldtek segítséget, de itt volt XIV. Lajos 6000 főből álló segédserege is. Zrínyi Miklós nevét már 1663-ban megismerte egész Európa, sokan benne látták a törököt kiűző hadsereg vezérét. A császár azonban mindeddig egy esetleg kitörő spanyol örökösödési háborúra tartalékolta erejét, s ezért volt fontos számára keleten a török béke. A keresztény sereg 1664. augusztus l-jén Szentgotthárdnál kivívott nagy győzelme végül hajlandóvá tette a nagyvezírt a békére. A húsz évre szóló s Magyarországra nézve