Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

Imre lett. A hadjárat 1678 nyarán kezdődött. Teleki Mihály fővezérként kísérte el a sereget, de csak rövid időre. Hazatérése után Thököly Imre a bujdosókkal, valamint francia és lengyel csapatokkal elfoglalta a Felvidék egy részét, s átmenetileg megszállta a bányavárosokat is. Ez érzékeny veszteség volt. Forgách Ádám országbíró engedélyt kapott a királytól a felkelőkhöz való közeledésre. Bécsben Szalay Pál, Thököly megbízottja terjesztette elő urának egyelőre óvatos kívánságait, amelyeket az udvar éppen úgy figyelmen kívül hagyott, mint a későbbi, már nagyobb igényeket. Első megállapodásuk eredményeképpen Thököly csak néhány hónapra szóló fegyverszünetet ért el, további szállásterületeket Bereg és Ung megyében. Cserében ígéretet tett a bányavárosok védelmére. A szállásterületeket azonban Apafi Mihályra való tekintettel nem vette igénybe. A sértődött fejedelem így is börtönbe vetette az Erdélybe visszatérő Szalay Pált. 1679-ben Thököly diplomáciai húzásokkal és újabb haditettekkel megvetette Erdélytől való függetlensége alapját, a bujdosó hadak az 1680. június 8-án tartott szoboszlói gyűlésen fővezérükké kiáltották ki. A tehetséges fiatal hadvezért hamarosan a Porta is felfedezte.

1 Az 1680. év fordulatot hozott a bécsi udvar és a bujdosók kapcsolatában, s ekkor alakult ki a közvetítésnek az a formája is, amely egészen Thököly 1685. október 15-i letartóztatásáig fennállt. Thököly mozgalma részben török ügy volt, ezért hivatalból a bécsi haditanács foglalkozott vele. A bécsi haditanács Thökölynek az udvarhoz küldött követei, a Magyarországon állomásozó császári hadak fővezérei és más főtisztek útján érintkezett a felkelőkkel s kötött velük különféle megállapodásokat. A magyar király és az ország részéről, ugyancsak hivatalból, a nádor, ennek nemlétében pedig Szelepcsényi György esztergomi érsek, királyi helytartó volt a közvetítés irányítója. Szelepcsényi Sebestényi András választott erdélyi püspökre és leleszi prépostra bízta a tárgyalások megkezdését. Ugyanekkor külön megbízást kapott a királytól az udvar nádorjelöltje, Esterházy Pál főudvarmester, bányavidéki főkapitány, egyúttal Thököly rokona. A közvetítők csak a titkos tanácsban, bizalmas konferenciákon kialakított elvek szerint járhattak el, ami magától értetődik. A bonyodalmat az okozta, hogy a törökkel szemben érvényesülő birodalmi politika nem volt egységes. A háborús párt a török mielőbbi kiűzése érdekében hadjárat megindítását sürgette. Ehhez a párthoz tartozott Esterházy Pál. A másik, ún. spanyol párt az özvegy anyacsászárné és a spanyol követ körül tömörült, a beteg spanyol király halála esetén francia háborútól féltette Spanyolországot, s ezért veszélyesnek látta a császári haderő megosztását. I. Lipót mint magyar király kötelezettsége szerint a háborús párt mellett nyilatkozott, de semmiképpen sem volt közömbös számára a spanyol örökség sorsa.

2 1680. február 6-án Thököly két híve, Jurikovich György és Jánoky Zsigmond fegyverszünetet kötött Strassoldo Károly fővezérhelyettessel, az udvar jóváhagyása reményében.

3 Az udvar a fegyverszünetet nem erősítette meg, de az új fővezér átengedte a bujdosóknak az említett két megyét. Thököly nem élt az engedelemmel, és június 9. után nem kérte a fegyverszünet meghosszabbítását. Ekkor kapott