Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

1712-ben hazaérkezett Spanyolországból III. Károly, az új király, aki az április közepén megnyílt koronázási országgyűlés királyi propozíciói között az adóügyre is kitérve hasonló igénnyel lépett fel, mint elődje és a régenskirálynő. Azt kérte, hogy az 1702. évi portaösszeírás helyett, amely elavult, minél rövidebb idő alatt készítsenek számára olyan megbízható tervezetet, hogy az komoly adófelosztási alapul szolgálhasson.

500 Ámde ez a tervezet még augusztusban sem volt készen. A király azzal fenyegetődzött, hogy ezek után maga készítteti azt el, sőt maga veti ki minden megyére az adót.

501 A nádort megpróbálták engedelmességre szorítani, s ha nem megy, kikapcsolni az ügy intézéséből. Utóbbi megoldás a nádor súlyos betegsége miatt könnyen megvalósítható volt. Ősszel, amikor eljött az új repartíció ideje, Illésházy Miklós kancellár a király kívánságára megüzente a nádornak, hogy egyelőre ne menjen fel Bécsbe.

502 A porciók számát a haditanács óhajára újból 70 ezerben állapították meg.

503 A király nyomtatványürlapokat

504 küldetett a nádornak, s kérte kitöltésüket, hogy a felvett adatok alapján esetleg nádor és konkurzus nélkül is elkészíthessék a repartíciót az 1712/1713. katonai évre. Kitűzték ugyan a nádori konkurzust november közepére,

505 de a pestis miatt sem akkor, sem később nem lehetett megtartani. A király biztatta a nádort, dicsérte hozzáértését, bőséges tapasztalatait, s kérte, ne várjon a konkurzusra, csinálja meg a repartíciót egymaga, és küldje fel.

506 A nádor erre késznek nyilatkozott, azonban megint csak az 1702. évi portaösszeírási alapon osztotta fel az adót.

507 A fiatal, tetterős uralkodó, aki Spanyolországban a királyi hatalommal szemben ilyenfajta ellenállást nem tapasztalt, úgy vélte, ezzel betelt a mérték. Bécsben gyűlést hívatott össze, amelyen a nádor távollétében az esztergomi érsek elnökölt, tagjai pedig a kancellária, a főhadbiztosság kiküldöttei és valóságos belső titkos tanácsosok voltak.

508 Ez a gyűlés azután a király kívánsága szerint készítette el a porciófelosztást, s azt megküldte a nádornak, aki viszont kénytelen-kelletlen szétküldte a megyéknek és városoknak.

509 Ez volt Esterházy Pál nádor életében az utolsó repartíció, mivel betegségéből nem gyógyult fel, 1713 márciusában meghalt. A nádori konkurzus mindenekelőtt az országnak a következő katonai évre kivetett pénzadóját osztotta fel. Ennek neve a forrásokban már nem repartíció, mint az 1670-es években, hanem „quantum", „quantum pecuniale", olykor „subsidium". A repartíció szó ekkor egyrészt a felosztás műveletét jelentette, másrészt az ezt rögzítő táblázatot.

510 A készpénz egy részét átváltoztathatták a behajtás során természetbeni szolgáltatásra is, 1698-ig főleg a porció formájában, amelynek folyton változó, emelkedő pénzértékét nyilvántartották. 1698-tól kezdve a Rákócziszabadságharcig a porciónak régifajta szolgáltatása elvben megszűnt, a követelmény a pénzadó befizetése és térítés ellenében kenyér, esetleg más élelmiszerek szállítása volt. De találunk rá példát, hogy a rendek ezután is maguk kérték az adó