Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
szítják a gyűlöletet. 306 Ebben a kiéleződött helyzetben a nádor és a konkurzus csak 2 millió forint pénzadó felosztását vállalta, a porciók számát pedig, ennek arányában, 117 ezer helyett 52 443-ban állapította meg. 307 1698-ban azonban újból felmerült a további 2 millió forint felosztásának igénye. A korszak közismert pénzemberei, Oppenheimer Sámuel és Wertheimer Sámson, már az 1680-as évektől kezdve rendszeresen részt vettek a hadsereg élelemmel, takarmánnyal, ruházattal, felszereléssel való ellátásában. 1697-ben a bécsi udvari kamara újabb nagyobb méretű szerződést kötött velük a magyarországi hadsereg ellátása érdekében. 308 * 1698 jelentős év volt a magyarországi adóigazgatás történetében. A bécsi Ministerialis Deputatio és az ez alá rendelt pozsonyi, budai és kassai bizottság megkezdte működését. A továbbiakban, a Rákóczi-szabadságharc kitöréséig, pontosabban 1704-ig a Deputatio és a bizottságok alkották azt a keretet, amelyen belül az adóigazgatás egyik fontos ága, az adóbehajtás, katonaellátás, elszámolás és a vitás ügyek, katonai kihágások rendezése új hivatali szervezetet kapott. Ennek az új, bécsi központi irányítás alá fogott szervezetnek megalakulása után határozottabb lépések történtek az adópolitika megreformálása érdekében. Az alapelvek megtanácskozására, a rendek vonakodásának leküzdésére Bécsben előbb a négy rend, majd a megyék és városok képviselőinek jelenlétében több hónapig tartó konferenciát rendeztek, amelyet valóságos adóügyi parlamentnek tekinthetünk. Az ausztriai és magyarországi adózás minden fő- és részletkérdését felvetették és megvitatták ezen a konferencián, amely az év végén a központi hatalom képviselőinek és a rendeknek kölcsönös elégedetlensége közepette fejeződött be. A rendek tiltakoztak az ellen, hogy az egész birodalom adójának egyharmadát, 4 millió forintot Magyarországra vessék ki akkor, amikor a katonaság túlnyomó része is itt tartózkodik. Amit nehezen bár, de elfogadtak volna, az a korábban fizetett 2 millió pénzadó lett volna. Tiltakoztak továbbá az első három rendnek meghatározott összegű, állandó, rendszeres adó alá fogása ellen, azzal a — könnyen megcáfolható — érveléssel, hogy a parasztság viszonylag jobb módú a földesuraknál. A Rákóczi-szabadságharc kitöréséig állandóan ezek körül a kérdések körül folyt az eredményre nem jutó vita az adóügy területén. Az év, szokásos módon, az ország minden részéből jövő adóenyhítési kérelmek sorozatával kezdődött. A még egyesített Zala és Somogy megye, ahol egyrészt a nádor fia, Esterházy Gábor, másrészt unokaöccse, Nádasdy Tamás volt a főispán, a lakosság elbujdosásával fenyegetőzött, mivel még a kétmillióból rájuk eső részt is nehezen tudták megfizetni, nemhogy a megemelt adót. 309 Azt is kifejtették, hogy a kapott parancs végrehajtását illetően nem két-három vármegyének, hanem az egész országnak kellene nyilatkoznia. 310 Ebből kicseng az országgyűlés összehívásának gondolata. A Tokaji-felkelés alatt elpusztult Szatmár megye panaszát Károlyi Sándor főispán terjesztette a nádor elé, aki a királyhoz továbbította. A megye
