Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

markotányosaira nézve is kötelező volt, ha a fent felsorolt cikkeket kívánták árusítani. Bármely sérelem esetén a királyhoz lehetett fordulni panasszal.

3 A fenti királyi parancs ismertetése azért szükséges, mert a nádori korszakban a király is, a rendek is újból és újból hivatkoznak rá, ismételten kísérleteznek alkalmazásával, azonkívül pedig dióhéjban, tömören foglalja össze a korszak legfontosabb adóproblémáit. 25 év múlva, 1697-ben a nádor és a rendek visszaidézik ennek az évnek adóval kapcsolatos eseményeit. Ekkor, alább tárgyalandó fontos szervezeti változások küszöbén, három új adóügyi bizottság felállítása előtt, állást foglalnak az 1647. évi portaösszeírás további fenntartása mellett. Hivatkoznak arra, hogy ezt az összeírást országgyűlésen készítették, két további országgyűlésen, azonkívül pedig 1672ben is megerősítették, akkor, amikor a repartíciót bevezették az országba („... dum repartitio in hocce regnum inducta fuisset"), s a portaadó kiegészítéséül

4 elrendelték az accisát.

5 A Wesselényi-összeesküvés leverése után nagyobb létszámú német katonaságot küldtek az országba, egyes főurak váraiba német őrséget helyeztek, erre Esterházy Pál bányavidéki főkapitány is, amint láttuk, megbízást kapott. Később, a Thökölyszabadságharc kitörése után számuk csak gyarapodott. Mindez a hadiadó összegének a korábbi évekhez számítva emlékezetes felemelését, a katonai porciók megszaporodását vonta maga után.

6 1681-ben a nádorválasztó országgyűlésen ez, a néhány évtizeddel korábbi állapothoz képest, soknak látszott. Ezért, továbbá a király és nemzet közötti megegyezés egyik feltételeképpen jött létre az 1681: 12. törvénycikk, amely kimondta a repartitio, accisa s az ezekből eredő hátralékok eltörlését, eltiltotta hasonló terheknek a jövőben való bevezetését, az idegen katonaságnak adandó ingyen szállást és gabona, takarmány, széna, élelmiszerek hatósági (limitált) áron való felvásárlását.

7 A nádor és a rendek felterjesztése

8 leszögezi, hogy ezen a módon folyt az adózás az országban egészen 1683-ig.

9 1697-ben, csaknem 15 évi folytonos, az ország területét pusztító háború és az ezzel járó adóztatás után az 1671-1683 közötti évek adókövetelményei elviselhetőnek, szinte kívánatosnak tűntek. A felterjesztés megállapítja, hogy ezekben az években nem volt panasz az adófelosztás aránytalansága miatt.

10 Persze volt panasz, éppen maga az 1672. évi pátens utal erre. A nádornak annyiban volt igaza, hogy a közbeeső idő háborús túladóztatásai miatt a helyzet tűrhetetlenné vált, s egyre inkább előtérbe került a rendszeres nemesi adóvállalás kérdése is. De 1681-ben, nem sejtve a jövőt, az utolsó évtized adóújításainak eltörlését követelték elvi okokból is, mivel ezek az abszolutizmus előretörését tükrözték. Ugyanakkor az 1681: 46. és 47. törvénycikkben (Horvátországot illetően pedig a 66. törvénycikkben) nyílt háború esetére általános, azaz személyes, kisebb veszély esetére pedig részleges nemesi felkelést vállaltak. A rendek, ha módjukban lett volna választani, mindig a nemesi felkelés, illetve bizonyos számú magyar katonaság kiállítása mellett foglaltak volna állást adózás helyett. Az igen gyakran felmerülő kívánságok közül megemlítem az 1690. szeptember 7-i nádori felterjesztést,