Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az ország honvédelmében

szól, hogy az egyes országrészek nemesi felkelői ezután is csak vonakodva mentek át más országrészbe. Szívesebben vette volna, ha a maguk területén harcolhatnak, mint hogy a hadakat átköltöztesse a Csallóközbe.

17S A nádor, aki a Thökölyvel kötendő téli fegyverszünetet, mint mindig, ezúttal is hevesen ellenezte, s a hadjárat, valamint a magyar sereggyűjtés folytatását látta volna jónak, a fővezéri állásfoglalás és a királyi parancs után is próbálkozott, állandó közbenjárója, Sinelli Imre bécsi püspök útján. De tőle még szemrehányást is kapott: ebben az évben sok ezer forintot bocsátottak a nádor rendelkezésére, hogy magyar hadakat állítson ki, azok pedig rögtön a háború elején szétoszlottak.

176 Arról a levél nem szólt, hogy maga a királyi sereg is még a háború elején fővezérével együtt elhagyta az országot. * 1684 volt az utolsó év, amikor a nádor a török elleni hadjáratban személyesen is részt vett, s ennek az évnek eseményei győzték meg végleg arról is, hogy a régi nádorok országos főkapitányi tisztsége vissza nem állítható. 1683. december végén tanácskozásra hívott meg több urat Kismartonba 1684. január 9-re, hogy a tavaszi hadjárattal kapcsolatos javaslatokat kidolgozzák s még a nádornak Bécsbe való felmenetele előtt a királynak felküldjék.

177 De erre a tanácskozásra nem került sor, bár 1684. január 4-én a királytól pozsonyi gyűlés összehívására is engedélyt kért. Ehelyett a király Lotharingiai Károly fővezér elnöklete alatt rendelte el az ún. „pozsonyi commissio" összehívását, amely február 24-én nyílt meg, s kb. egy hónapig ült együtt.

178 Valóságos kis országgyűlés volt annak érdekében, hogy az 1683-ban a törökhöz csatlakozottak ügyét rendezzék, és sérelmeiket — különösen az 1681. évi soproni országgyűlés végre nem hajtott törvénycikkeivel kapcsolatban — az adott lehetőségek között orvosolják. A cél „az ország lecsendesítése" volt a török háború zavartalan folytatása érdekében. A nádor 1683 második felében szembekerült mágnástársaival, s így csak meglehetősen későn, február 16-án kapott királyi parancsot a bizottság munkájában való részvételre.

179 A résztvevők egyik kívánsága a végvári magyar katonaság létszámának emelése és magyar katonaságnak a hadjáratban való nagyobb részvétele volt. 1684. március 17-én a nádor arról értesítette az uralkodót, hogy a hűségükben megingott főurak, akiknek a bizottság visszaadta országos tisztségeiket, mind hajlandók a nádor kívánságára magyar katonaságot felfogadni és eltartásukról gondoskodni.

180 Ezért időszerűnek látta a nemesi felkelés újbóli összehívását.

181 Áprilisban és májusban néhány hetet még a Linzben levő udvarnál töltött. Kívánságait április 18-i felterjesztésében foglalta össze. Mint az előző évben, ekkor is 10 ezer főnyi magyar sereget kért saját vezénylete alá, amelyből 5000 főt a végvári katonasággal kiegészített királyi bandérium tegyen ki. Felajánlotta, hogy ha még három gyalogos és két lovas német ezredet is kap, magára vállalja Székesfehérvár ostromát. Újból sürgette a végvári katonaság fizetését.

182 Maga is tudta, hogy személy szerinti nemesi felkelés nem remélhető, mégis ennek elrendelésére vette rá