Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az ország honvédelmében
nek kellett részt venniük. 1682. április 3-án Batthyány Rohoncról írt levelében 40 kért tanácsot a nádortól, a légrádi végvár protestáns katonái ügyében, akik a többi végvárhoz hasonlóan, az 1681: 25. tc. alapján a szabad vallásgyakorlat engedélyezését követelték. Először a haditanácsnak írt, azután fordult, ugyancsak hivatalból, a nádorhoz. Tudta, hogy a nádor állandóan sürgeti a végvári magyar katonaság létszámának emelését, a háttérbe szorítva protestánsellenes érzelmeit, 41 azt hangoztatja, hogy a vallási kérdés elintézése későbbre halasztandó, 42 most méltányos bánásmódot kell tanúsítani a protestáns végbeliekkel szemben. Mégis döntést, parancsot erre nézve a nádortól nem kaphatott, csak tanácsot, pártfogást, közbenjárást. Mindketten egyformán tartottak attól, hogy az elkeseredett protestáns katonák átallnak Thökölyhez. De határozatot az ügyben csak a haditanács hozhatott 43 Állandó érintkezésben volt nádor és főkapitány a nemesi felkelés ügyében. Részben levelek, részben bizalmas küldöttek útján tartották a kapcsolatot. Batthyány Kristóf egyszer fiát, Ádámot küldte a nádorhoz, egyszer pedig helyettesét, Nagy Ferencet. 44 A nádor összegyűjtötte a Batthyány főkapitánysága alá tartozó megyéknek szóló, de hozzá érkezett királyi parancsokat, és a saját, a végrehajtásra vonatkozó parancsaival kiegészítve elküldte Batthyánynak, kérve, hogy ő, mint e megyék főkapitánya, saját levelei kíséretében juttassa el hozzájuk, és sürgesse őket a felkelésre. 45 Ezenkívül a főkapitány magától a királytól is kapott nevére szóló parancsot, hogy a veszély nagyságára való tekintettel minden erejével támogassa a nádort a nemesi felkelés szervezésében. 46 A főkapitány válaszában elismerte a parancslevelek vételét, és beszámolt a nádornak, hol tartanak megyéi a felkelés előkészítésében. Legtöbb híre arról szólt, hogy a felkelést milyen tényezők akadályozzák (végvárai környékén a török gyülekezése, a megyékben a német és horvát katonaság vonulása vagy táborozása). 47 S azt is mindig jelezte, milyen egységek indultak már el a maga választotta vagy a nádor által kijelölt gyülekezőhelyre: kis számban megyei csapatok, végvári katonák és a zászlósurak bandériumainak egy-egy töredéke. Kívánsága az volt, hogy a főkapitánysága területéről küldött megyei és végvári csapatok, külön kijelölt kapitány vezetése alatt, lehetőleg együtt maradjanak, s ne vezényeljék máshova a főúri bandériumokat sem. 48 Ebben a kérdésben elismerte a nádor döntési jogát, aki viszont bizonyára igyekezett teljesíteni ezt a más részről is gyakran felmerülő óhajt. Igénybe vette a főkapitány a nádor és a Bécsben tartózkodó Draskovics Miklós országbíró közvetítő szerepét a végváriak fizetésének kieszközlése terén. 49 Amikor pedig köszvénye súlyosbodott, bejelentette a nádornak, hogy Ádám fia fogja elkísérni a csapatokat a gyülekezőhelyre. 50 Október végén, amikor már széltében híre járt a Thökölyvel kötendő fegyverszünetnek, a királyhoz és a haditanácshoz folyamodott, engedélyt kérve, hogy orvosi kezelés céljából Szalónakra mehessen. Elmenetele nem a nádortól függött: „.. .ha őfölsége vagy őnagyságok ugyan azt parancsolják, hogy ily nyavalyás voltommal is kimenjek, én arra is kész vagyok életem veszedelmével is.. ." 51 — írta Esterházynak. Draskovics Miklós még korábban felhívta a nádor figyelmét, hogy többen tiltakoznak Batthyány Ádám főkapitányi működése ellen. 52 Ezért
