Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
1809 szeptemberében a nádor rendkívüli üzenetben azt kérdezte a várostól, nogy „az önkéntes lovas csapat hazafias célból (e speciali patriótico Zelo) nem növelhető-e". A magyar királyi kancellária november 2-án kelt leirata viszont feloszlatta az önkéntes csapatot. Megszüntették a lovak gyűjtését, összeírták a megvett állatokat, fegyvereket stb., jegyzékbe vették a felszerelésről a kézművesekkel kötött szerződéseket, vissza kellett fizetni a felvett kincstári előlegeket és készpénzeket. A már kifizetett zsoldot és fizetést az uralkodó kegyesen jóváhagyta, de a reguláris hadseregtől átirányított tiszteket, altiszteket és közlegényeket haladéktalanul vissza kellett oda küldeni. Ebből azonban olyan problémák is adódtak, mint hogy pl. 16 önkéntest is besoroztak a császári huszárezredbe, akik pedig azzal álltak katonának, hogy a háború múltával elbocsátást kapnak. A tanács 1810-ben közbenjárt ezek érdekében. Az önkéntesek különben még négy év múlva is adómentességet élveztek. 221 A városi önkéntes csapat felállítása és megszüntetése nem hátráltatta a városi nemesi felkelés kibontakozását. Ezt — az 1808:2. tc.-re hivatkozva — a nádori kancellária szorgalmazta, mivel „nyílt háború idején, minden veszedelem esetére, a belső biztonság védelme végett, kellőleg felszerelt és fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyűlés által meghatározott módon tartaniok". 222 A városi tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy „minden városi polgárnak kötelessége a polgári-katonai személyes szolgálat, amit ha nem tudna teljesíteni, valamilyen más módon kell segítenie a polgári katonaságot". Ezért 1809 márciusában összeírták a fegyveres polgárokat és birtokos adózókat. Egyúttal megújították korábbi kérésüket: gróf Zichy Jánost kérték meg, hogy legyen a polgári katonaság ezredese. Ő ezt el is fogadta. Májusban felülvizsgálták a fegyveres polgárokat, letetették velük az előírt esküt és elrendelték a törvényben előírt gyakorlatokat. 223 A katonai kötelességet (pl. gyakorlatot) nem teljesítőket a magisztrátus büntetéssel sújtotta. Gróf Zichy ezredes a polgári katonaság két őrnagyát intette „akurátusabb és nagyobb kötelességteljesítésre" a tanácson keresztül. A gyakorlatokat vagy az őrséget elmulasztó polgárokat 24 órai börtönre ítélték, miután a szigorú figyelmeztetés nem használt. 224 A városi felkelt katonák — akik nem voltak polgárok és így nem polgári kötelezettségből katonáskodtak — 100 Ft kézipénzt kaptak. A lovasoknak a tanács megígérte, hogy a felkelés szétoszlása után a ló az övék lesz. 225 221 Prot. sess. 1809. aug. 4. No 969.; aug. 25. No 1046.; szept. 4. No 1079.; szept. 11. No 1108.; szept. 22. No 1144.; okt. 9. No 1220—1221.; okt. 12. No 1232.; okt. 13. No 1249. 222 Prot. sess. 1809. szept. 18. No 1125.; nov. 25. 1385.; 1813. máj. 28. No 580.; okt. 29. No 1613.; Károly 1898. II. 560—561. Budapest története. 1975. III. 429. 223 Prot. sess. 1809. febr. 27.; márc. 10. No 357.; máj. 23. No 734. 224 Prot. sess. 1809. febr. 27. No 317.; márc. 10. No 357.; aug. 24. No 1035.; 1813. ápr. 23. No 436. 225 Prot. sess. 1809. ápr. 14. No 579.; júl. 24. No 942.
