Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

1788-ban szabályozta a főispán a gabona és a liszt vásárlását. A korábbi tilalmat úgy értelmezte, hogy az csak a spekulációra vonatkozik; a pékek és a molnárok vehetnek gabonát és lisztet. Ezeket a tanács látta el passussal. A kincstári gabonát a molnároknak haladéktalanul kellett megőrölniök.

165 Az élelmezési igazgató 1789-ben a várostól kérte: utasítsa a pékeket, hogy a komiszkenyeret újból a korábbi mázsánkénti 30 kr-os áron süssék. 1789-ben a városra 2000 mázsa kenyér szállítását vetették ki. A tanács ennek fedezésére minden polgári háztól 4 Ft 15 kr-t, a kerti házaktól 1 Ft 29 kr-t szedett.

166 A liszten kívül a város hüvelyeseket és főleg gabonát is szállított — rendszerint az élelmezési hivatalon keresztül — a hadseregnek. 1788 májusában még volt a városnak 808 mérő gabonája, amit a hivatalnak ajánlott fel. A hivatal a sörfőzőmester árpáját is lefoglalta.

167 A következő évben gabonahiány lépett fel. A megye utasítást adott, hogy „minden polgár takarékoskodjon az élelmiszerekkel, gabonával, vetőmaggal és kenyérrel, mert az utánpótlás céljára erre nagy szükség van". A főispán nyilatkozata: „Az állam nem tud segíteni az éhínségben szenvedőkön, mivel a természetbeniek katonai célokra kellenek. Mindenkinek magán kell segítenie. A katonaképes férfiak menjenek katonának, a nők pedig kétkezi munkával tartsák el magukat."

168 1789 októberében 12245 mérő gabonát vetettek ki a városra, amelynek egyharmadát a városi pénztár, kétharmadát az adózók fizették. A magisztrátus a választott községgel, a városban lakó nemesekkel (Pázmándy Sámuel, Andrássy Antal, Székely Lajos, Nagy László) tanácskozott a követelés teljesítéséről. A városban mindössze 2200 mérő búzát és 5000 mérő zabot találtak. Ezért kérték a megyét, hogy adjon engedményt, „mert a lakókat az éhhalál fenyegeti. Ez az év nem volt jó, a termés kevés". A megye azonban nem méltányolta a város rossz helyzetét: utasította, hogy a gabonát vétel útján szerezzék be. Ez a városnak 13 000 Ft-jába került, ebből 4000 Ft-ot adósságra vett meg.

169 Rendszerint külön vetették ki a zab- és szénamennyiséget. 1788 januárjában Marich alispán a zabvásárlás jobb megszervezésére intette a várost. A tanács a szokásos módon intézkedett: bizottságot küldött ki a vásárlás megszervezésére. Szénát és zabot az átvonuló katonaság számára mindig kellett készen tartani. 1789ben a szénakészletet összeírták és az előírt helyre szállították. Az ínség miatt a megye engedélyezte, hogy a telektulajdonosok a sarjút is lekaszálhassák a városban.

170 165 Prot. sess. 1788. okt. 3. No 1435.; dec. 5. No 1740. 160 Prot. sess. 1789. máj. 22. No 647.; jún. 8. No 735. 167 Prot. sess. 1788. ápr. 7. No 568.; máj. 10. Nö 747.; 1789. júl. 17. No 890. 168 Prot. sess. 1789. febr. 13. No 130.; aug. 31. No 1125. 169 Prot. sess. 1789. okt. 2. No 1236.; okt 5. No 1286,1313.; okt. 9. No 1332.; 1790. jan. 29. No 162.; jún. 14. No 619.; 1791. jún. 3. No 664. 170 Prot. sess. 1788. jan. 7. No 17.; 1789. febr. 27. No 169.; márc. 16. No 346.; jún. 12. No 747.; aug. 21. No 1075.