Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

7. Egészségügy

többi megyéktől. A nagy hőség miatt a fű kiszáradt, az állatok elpusztulnak", ezért kérték a kisbéri, móri, csákberényi, magyaralmási és sáregresi út megnyitását.

120 Az első néhány haláleset 1739 augusztusában történt; a tanács deputatiót menesztett a holttestek megtekintésére. A küldöttek csak a kerítésen át lestek be, de még így is meg tudták állapítani, hogy a holttesteken lencsenagyságú fekete foltok voltak. Ezt követően a város felvett egy felcserlegényt és négy betegápolót, havi 4 Ft (járvány esetén 10 Ft) fizetéssel. „Az ismeretlen betegség megállapítására" egy fürdőst is alkalmaztak. A járványgyanús családokat — vesztegzárként — a szőlőkbe költöztették ki.

121 1739 szeptemberében a városi írnokot a városi kancellárián pestises állapotban találták, majd a kórházba szállítás után meghalt. Ezért a tanácsüléseket nem a városházán, hanem a bíró házában tartották.

122 Ez nem akadályozta meg a tanácsot abban, hogy szeptember 25-én kiossza a szüretcédulákat és szabályozza a szüretelők bérét. A tized megvétele után a borokat a gazdáknak a szőlőben kellett hagyni. Egyéb gazdasági tevékenységükben a polgárok nagymértékben akadályozva voltak. így a fa- és élelmi szerfelhozatal elmaradása drágulást eredményezett. A gazdák be akarták a pusztán lekaszált szénát hordani, de az egészségügyi kormánybiztos, Eszterházy János, ezt megtiltotta. A külvárosiaknak viszont annyit megengedett, hogy mindenki egyszer az erdőbe menjen fáért.

123 A járvány alatt a papi szolgálatot a ferencesek és a karmeliták látták el. Az ő és a felcserek számára nem talált a város szakácsnőt, ezért a börtönből egy házasságtörésért elítélt nőt engedtek ki ebből a célból.

124 A járvány múltával a fertőzött házakat először megpróbálták füstöléssel megtisztítani, de ha ez nem ment, az egész házat elégették. A kárt a város a tulajdonosoknak megfizette. A városi kancelláriát szintén kifüstölték. Innen azonban a járvány alatt elveszett (a csőszpénz fejében az írnok által összeszedett) 170 Ft. Ezért a füstölést végzőket bebörtönözték. Az elégetett ruhákért, holmikért ugyancsak kártérítés járt.

125 1740-ben már Parraghy János az egészségügyi kormánybiztos, aki a zárlatot január 16-án feloldotta. Ettől a naptól kezdve nem volt több „mérges nyavalya" a városban. A borbélyok, sírásók és füstölők azonban továbbra is zárlat alatt maradtak. A tanács felmérése szerint 1739-ben 78 személy halt meg pestisben. A kormánybiztos, a felcser és a fertálymesterek a betegeket még egyszer felülvizsgálták.

126 120 Corr. buch 1739. aug. 3. 121 Prot. sess. 1739. aug. 4.; aug. 5.; aug. 22.; aug. 25. 122 Prot. jud. 1739. szept. 30. 123 Prot. sess. 1739. szept. 25.; dec. 4.; Corr. buch 1739. nov. 2, 25. 124 Prot. sess. 1739. okt. 1. Németh László 1979. 59. 125 Prot. sess. 1739. júl. 7.; okt. 23.; 1740. márc. 18.; Prot. jud. 1740. ápr. 8. 126 Corr. buch 1740. jan. 4.; febr. 13.; Prot. sess. 1740. márc. 2.