Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
napszámosokat, szolgákat, kézmüveslegényeket, hanem csak a házzal, állandó iparral rendelkező házaspárokat. 250 1801-ben a helvét és az ágostai hitvallású szücslegények tettek panaszt, amiért büntetés terhe mellett katolikus egyházi gyakorlatra kényszerítették őket. A tanács ezt közölte a szücscéhvel. 1831-ben erősítette meg a helytartótanács azt a korábbi rendeletet, amely szerint Szent István király ünnepét a reformátusok is kötelesek voltak megülni. E napon nem is lehetett dolgozni. Ezt a kapitányi hivatal ellenőrizte. Azt azonban elérték a protestánsok, hogy stólát nem kellett fizetniök, ezt az adójukból is törölték. 251 1818-ban a canonica visitatio azt állapította meg, hogy „a külvárosokban egy református ember van, aki a gyerekeket tanítja". A plébános kívánságára a kapitányi hivatal „nyomozást" kezdett. Ez sok eredménnyel nem járt, mert 1834ben a helyettes bíró, egy tanácsnok és a főjegyző még mindig folytatták a vizsgálatot: hogyan telepedett meg a reformátusok papja a városban? 252 1827-ben a város azt jelentette a helytartótanácsnak — amikor a miskolci református egyház javára kellett volna segedelmet adni —, hogy „a városban református vallású közönség nem lévén, kéregetést tartani nem lehet". Annál furcsább ez a közlés, mivel ugyanabban az évben a református vallású lakosok telket kértek a várostól, templom, iskola és lelkészlak céljára; az 1790:26. tc. 2. szakaszára hivatkozva. A tanács által kiküldött bizottság megkérdezte az „atyafiakat": mennyi pénzük van erre a célra és az épületek fenntartására. A válasz kielégíthette a tanácsot, mert — amint az már szokásos volt — egy téglaégető kemencét és hozzávaló földet bocsátott a templomépítés céljára, valamint engedélyezte a kőfejtést. 253 Az alapkövet, városi küldöttség jelenlétében, 1836. május 30-án tették le. A tervet, „a fennálló szépítészeti rendszabások értelmében", egy tanácsnok és a telekkönyvvezető a helyszínen ellenőrizte, illetve hagyta jóvá. 1837-ben a református közönség a várostól téglát vett, 1000 darabját 1 Ft 30 kr-ért. 1847-ben ingyen megkapták a városháza padlásán levő órát (ezt a görögkeletiek is kérték). 254 1824-ben a református lakosok temetőhely kijelöléséért folyamodtak a városhoz. A tanács — a plébános urak véleménye alapján — a kérést elutasította, „mivel eddig is kaptak helyet a katolikus hívek között és ezután is kapnak". Ugyanabból az évből kelt a helytartótanács leirata, amely szerint a reformátusok a halottaikat a római katolikus temetőbe temethetik, de beszédet nem tarthatnak. 255 A város mégis jelölt ki temetőt a reformátusoknak, mert már a következő évben, 1825-ben, a helytartótanács írt rájuk, hogy fogadják el — az uralkodó kegyes 250 Prot. sess. 1786. jan. 9. No 272. 251 Prot. sess. 1801. máj. 20. No 694.; 1826. márc. 30. No 455-456.; 1831. okt. 21. No 1779. 252 Prot. sess. 1818. máj. 14. No 677.; 1834. aug. 18. No 1650. 1845-ben Vida Lajos lelkészt említik (Prot. sess. 1845. okt. 17. 3479—81.). 2 " Prot. sess. 1827. aug. 3. No 1351.; szept. 10. No 1522—1524. 254 Prot. sess. 1836. máj. 30. No 1182; jún. 3. No 1252.; jún. 3. No 1252.; 1737. ápr. 24. No 835.; 1846. febr. 6. No 471.; 1847. márc. 22. No 1051.; Károly 1898. II. 330—332. 255 Prot. sess. 1824. márc. 20. No 524.; aug. 27. No 1325.
