Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
halasszák el, hogy ne jöjjenek létre — csak a katonaság elkerülésére kötött — elhamarkodott házasságok. 128 1831-ben volt a premierje az összeírásos — sorshúzásos — újoncállításnak. Vass János polgármester gömbölyű fácskákat csináltatott, ebbe dugták a papírra írt számokat. Elővették az 1830 végén készített népességösszeírást és kiíratták belőle azoknak a polgároknak és lakosoknak a neveit, akiknek katonaságra alkalmas és fel nem mentett fiaik voltak. Minden ifjat vagy szüleiket (rokonukat) fertályonként a tanács elé idézték, hogy senki se maradjon ki. A sorshúzás alá tartozók jegyzékét így összeállítva, a következő lépésként számba vették azokat, akik vállalták, hogy fiaik helyett más újoncot állítsanak. A sorshúzás a tanács és a választott község jelenlétében történt. A nép is összesereglett, de nem fért be a tanácsi szobába. Ezért minden fertályból négy-négy ember nyert bebocsátást, „a gyanú elhárítására". Aki az érintettek közül nem jött el, azt „erővel" 18 évre katonának adták. A sorshúzásra kijelölt ifjakat (1—339-ig) leszámozták, a számokat a lyukas fácskákba, majd ezeket a „szerencse-fazekába" tették. Utána minden ifjú maga húzott. Akik 100 alatti számot húztak, mindjárt a városházán maradtak. „Elégséges vacsorát és bort kaptak, jó kedvük fenntartására muzsikát rendeltek nekik." A sorshúzásból kivették a nem helybeli legényeket. A mulatozás három napig tartott és a városnak 180 Ft-jába került. 129 Az új, sorshúzásos rendszer mellett megmaradt a verbuválás korábbi formája is. 1832-ben verbunkosok voltak a városban, szállást a kaszárnyában kaptak. A polgárok már előre tiltakoztak a beszállásolás ellen, „mivel a verbunkos katonák éjjel kimaradnak és garázdálkodnak". A Pelikánhoz címzett kávéház bérlője nem engedte meg a katonafogdosást, ezért a város 10 Ft-ra büntette: „Panaszával a városhoz kellett volna fordulni és nem hatalmaskodni." A parancsnoknak viszont megírták: nem helyeslik, ha a kávéházakban verbuválnak. 130 1841-ben a sorshúzásos rendszert alkalmazták. A népességet összeíró tanácsosokat és tisztviselőket utasították, hogy mielőbb készüljenek el az újoncnak alkalmas, 18—32 éves férfiak jegyzékével, hogy „az 1839/40. évi törvénycikkben országosan ajánlott újoncokat kiállíthassák". 131 A polgárok hamarosan kitalálták ennek a módszernek is az ellenszerét. 1842-ben már „katona-helyettesítést eszközlő városi társaság" működött Székesfehérvárott. A társaság — tagjainak — pénzt adott a gyermekek, rokonok katonaság alóli megváltására. 132 128 Prot. sess. 1831. jan. 10. No 85, 100. 129 Prot. sess. 1831. jan. 21. pag. 71. és köv.; febr. 25. No 350., 354. ,3 ° Prot. sess. 1832. márc. 16. No 529.; ápr. 13. No 721. 131 Prot. sess. 1841. jan. 8. No 63. 132 Prot. sess. 1842. febr. 28. No 548.
