Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

leirata szerint a 150 cm magas újoncot már el kell fogadni, ha „egyébként erős felépítésűek és alkalmasak a fegyverhordásra".

115 A polgármester, „hazafias célokra", maga állított ki két újoncot, a felszereléssel együtt. Ezenkívül még öt urna bort is adott. A magisztrátus ezt jegyzőkönyvezte és jelentette a helytartótanácsnak.

116 A fehérvári születésű, de máshol katonának állított személyek esetében a tanács reklamált, a város illetékességére hivatkozva. Kérték ui., hogy ezeket a város kontingensébe számítsák be.

117 Az újoncok 2 Ft, az önként beálltak 5 Ft kézipénzt kaptak. Az újoncokat a város őriztette, mert erre a célra már nem jutott katona. 1813-ban 24 újoncot írtak elő, ezt a város teljesítette is. Szlávi Antal verbunkos parancsnokot annyira megszerette a város, hogy amikor el akarták vezényelni, kérték a nádort, hogy hagyja ott Szlávit, „mert jó a harmónia a város és közte".

118 1813-ban a város 30 könnyűlovast állított ki. Ezt korábban is (pl. 1797-ben) megtette, de nem ilyen nagy számban. Az önként lovasnak állottak adójának egy részét — titulo subsidii — elengedték. A város a könnyűlovasok kiállítására 5000 Ft-ot kapott a pozsonyi kamarától kötelezvényre, egy éven belüli visszafizetésre (az összes költség 10404 Ft volt). Az összeget az adóhoz írták és a lakosságra vetették ki. A könnyűlovasok szűrt kaptak, ezzel azonban nem elégedtek meg, hanem „más ruhát kértek". A város a kérést teljesítette.

119 A lovasok az egyéb felszerelést az óbudai katonai gazdasági bizottságtól vették fel. Ezért a bizottság ennek megtérítését kérte. A tanács szerint „a város a lovasokat a szükséges szerekkel ellátta, ők a szereket a város híre és tudta nélkül vették fel". A város nemcsak saját területe, hanem 567 Ft értékben Bárándpuszta után is állított ki könnyűlovasokat. Ezt a pusztáért fizetett haszonbérben számolták el.

120 1815-ben újabb hét lovast és 12 lovat követeltek a várostól. A tanács, a választott község és a birtokos nemesség együttes ülése —jobbágyi hűségük bizonyítására — vállalta, hogy minden újoncnak 50 Ft foglalót ad. A lovakat a szószóló, a marhaorvos és néhány választó polgár vásárolta meg. Mindezt a nádornak jelentették.

121 A könnyűlovasságot 1816-ban oszlatták fel. A város által kiállított lovasokat a győri császári huszárezred bocsátotta el; a tanácstól fejenként 40 Ft jutalmat kaptak, „mert jól viselték magukat". A nádor rendeletére azok a tisztek, akik arra érdemesek voltak, tovább szolgálhattak a huszároknál.

122 115 Prot. sess. 1812. jul. 20. No 934.; júl. 31. No 983.; aug. 10. No 1016.; nov. 6. No 1373. 116 Prot. sess. 1812. aug. 17. No 1059. 117 Prot. sess. 1812. aug. 21. No 1080. 118 Prot. sess. 1813. jún. 8. No 621.; jún. 18. No 669.; júl. 17. No 772.; aug. 21. No 942.; nov. 19. No 1403. 119 Prot. sess. 1797. máj. 5. No 555.; 1813. aug. 21. No 954,956.; nov. 3. No 1317.; nov. 12. No 1380.; 1814. aug. 26. No 1255. 120 Prot. sess. 1815. jan. 2. No 2.; ápr. 10. No 617. 121 Prot. sess. 1815. máj. 4. No 767.; A szószólóról lásd: Csizmadia 1940/A. 44. köv.; Kajtár 122 Prot. sess. 1816. jan. 5. No 1.; jan. 12. No 48.; jan. 15. No 57, 64.