Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

folyamodott. A város azt felelte, hogy „jelenleg Lang Ágoston végzi, és meg vannak vele elégedve. Évente mindössze 30 Ft-ot kér, ezért a könyvkötői munkákat a jövőben is ő végezze".

229 1789-ben Lang Ágoston könyvkötő mester (aki Amon özvegyét vette el) a fia számára kért mesterjogot. 1795-ben a rajziskolának adta át Bender négykötetes munkáját. 183 l-ben ketten folyamodtak könyvkötő mesteri jussért: Lang Pál és egy eszéki mester. A helybeli könyvkötők természetesen az előbbit javasolták. A következő évben már Lang Pál végezte a városi munkákat. 1835-től könyveit — tanácsi engedéllyel — a hetivásárokban is kirakhatta.

230 1788-ban olvashatunk Polatschek Károly könyvkötő legényről, aki akkor éppen külföldön vándorolt. A tanács távollétében vette fel, illetve ismerte el könyvkötő mesternek. Ő Lang lányát vette el; fia, Antal 1815-ben ment hároméves vándorútra. Polatschek Károly ugyancsak elnyerte a tanács engedélyét: a vásárokon árulhatta könyveit (sőt már hétfőn kirakodhatott). 1821-ben arra hivatkozva kérte a városi munkákat, hogy Lang Ádám Ágoston öregebb könyvkötő mester a mesterség folytatását abbahagyta. A tanács — mérlegelve, hogy Polatschek már 30 éve adózó polgár és mester — neki adta a munkákat. 1825—1826-ban pl. 46 Ft 30 kr értékű munkát végzett a városnak. Ebben az évben három könyvkötő legény is volt a városban. Sem Polatschek, sem Rader nem támogatták, hogy a könyvkötőlegények mesterjogot nyerjenek.

231 Könyvkereskedés nyitásáért a Vigánd testvérek (soproni könyvárusok) folyamodtak. Ezt azonban csak Rader Lajos könyvkötő tudta megvalósítani, aki Lang István könyvkötő özvegyét vette el. 1818-ban kapta meg a letelepedési engedélyt, és négy év múlva már könyvkereskedést akart nyitni. Polatschek Károly véleménye szerint azonban „a másik, sőt régibb könyvkötő mester károsodása nélkül nem lehet a kívánt kereskedés felállítása, ezért nem lehet megengedni". Rader ebbe bele nem nyugodván kérését megújította. A helytartótanács még az év (1822) szeptemberében megengedte neki a könyvekkel való kereskedést, „de a cenzúra óvásait be kell tartania". A tanács a leiratot „Rader és a helybeli cenzuráló úr tudományára" hozta. Ezzel létrejött Fehérvár első könyvkereskedése.

232 Rader emellett könyvkötői tevékenységet folytatott, a város számára könyveket szerzett és kötött be (1832-ben pl. hat képet az uralkodóról). 1834-ben a Kereskedő Társulat kérte a tanácsot: tiltsa meg, hogy Rader papírt, ceruzát, pecsétviaszt és hasonlókat áruljon. Rader erre azt felelte, hogy „ezt elidősödött szokás mellett, háborgatás nélkül eddig is tette".

233 229 Prot. sess. 1788. ápr. 4. No 532, 618.; 1795. jan. 16. No 112. 230 Prot. sess. 1789. szept. 4. No 1174.; 1795. okt. 30. No 1266.; 1831. dec. 19. No 2170—2171.; 1832. nov. 27. No 2366.; 1835. nov. 23. No 232.; 1838. nov. 20. No 2401. 231 Prot. sess. 1788. jan. 20. No 114.; 1815. máj. 4. No 769.; jún. 9. No 973.; 1821. aug. 25. No 1416.; 1826. aug. 4. No 1188.; 1827. máj. 19. No 909.; 1831. máj. 30. No 1084. 232 Prot. sess. 1816. okt. 13. No 1755.; 1818. jan. 19. No 51.; 1822. febr. 22. No 314.; szept. 30. No 1488. 233 Prot. sess. 1832. aug. 18. No 1651.; 1834. jan. 3. No 15.; febr. 14. No 310.